Illúzióromboló

Sziasztok! Tegye fel a kezét az, aki örül, hogy elkezdődött a tanév! Senki? A hátsó sorokban sem? Hát jó... (Most szomorúan sóhajtok egyet, és lehajtott fejjel elkullogok. Ja, mégsem.) Én sem vagyok igazán feldobva, hiszen nekem ez a végzős évem, az utolsó, a nagy betűs ÉRETTSÉGI ideje... Döntések és felelősségteljes lépések várnak rám. Azt kívánom, bárcsak türelmesebbek lennének, de sajnos sürgős a dolog. Évkezdésre összeszedtem 10 olyan dolgot, ami mindenkit kiakaszthat a suliban. Fogadjátok szeretettel és mély együttérzéssel!

Sziasztok! Most egy kicsit visszavánszorgok a megszokott terepre: ismét egy könyvértékelést hoztam számotokra. Remélem, hogy így nyár vége felé még akad egy kis időtök olvasni, nekem mostanában nem igazán van. Ennek ellenére igyekszem, bár már nagyon várom az évkezdést. 

Sziasztok! Mivel eddig olyan kevés könyves bejegyzést hoztam, gondoltam ismételten írok nektek egy ajánlót. Azt hiszem, könnyebb lett volna könyves blogot indítani ahelyett, hogy most lassan azzá alakul át az oldal. Késő bánat, eb gondolat. Ha kíváncsiak vagytok egy izgalmas, humoros és mindenek felett lebilincselő történetre, olvassátok tovább a bejegyzésemet :)

Sziasztok! Hogy szeretem-e Rejtőt? Nem tudom, eddig még egy könyvét sem olvastam. Fogalmam sincs, hogy ez műveletlenségnek számít-e, de tény, hogy eddig még nem akadt a kezembe egy sem a művei közül. A mostani darabot egy irodalmi verseny miatt olvastam el, méghozzá pdf-ben, szóval mire a végére értem a szemem majd' kiégett (az ebookom elromlott...), tehát kétségeim bizony voltak. Hogy ezek mennyire bizonyultak jogosnak, azt lejjebb elmondom.

Sziasztok! Ezt a bejegyzést sokkal, de sokkal későbbre terveztem, de mivel ma szembesültem a ténnyel, hogy 45 évvel ezelőtt született Martin Freeman ezen a jeles napon, úgy döntöttem, korábban megejtem. Ne várjatok túl hosszú bejegyzést, ugyanis a suli miatt kissé el vagyok havazva, de azért igyekszem összehozni valami értékelhetőt. (Nem mentség, de milyen jól hangzik, ugye?) Mielőtt a javarészt képekből álló bejegyzés megkezdődhetne, szeretnék annyit még elmondani, hogy én tényleg nagyon imádom Martin Freemant. Mármint... Cumberbatchről általános ódákat szoktam zengeni, na meg Sherlockról és magáról a sorozatról is, de szegény Martint elég kevésszer említem, ami igazságtalanság. Szerintem ő is van olyan jó színész, mint a már említett kollégája, ráadásul a humora egyszerűen eszméletlen! Teljesen kikészít vele, de tényleg fantasztikus. Ráadásul még a mellékszerepekben is olyanokat alakít, hogy teljesen megérdemli az elismerést. Hát... Jó olvasást, vagy inkább képnézegetést!

Sziasztok! Mielőtt elkezdem a bejegyzést, három dolgot szeretnék előrevetíteni: 1. Ez a poszt hirtelen felindulásból íródott, így ne csodálkozzatok, ha semmilyen értelmet nem találtok benne. 2. Az egész bejegyzésre nézve óvakodjatok, ugyanis  SPOILER SPOILER HÁTÁN, tehát, aki még nem látta az egész sorozatot, az csak SAJÁT FELELŐSSÉGRE olvassa tovább a bejegyzést. 3. A lentebbi megállapítások abszolút szubjektívek.