Illúzióromboló

Sziasztok! Amikor a blogot létrehoztam, feltettem az Ismerj meg jobban! című taget, hogy egy kicsit otthonosabbá tegyem számotokra az oldalt. Tudjátok, hogy úgy érezzétek, ismertek engem. Minekutána már lassan két éves a blog, ráadásul én is annyit változtam, úgy gondoltam, ismételten kitöltöm a taget, de - hogy lássuk a különbséget, hogy mennyit is változtam én és a blog is az évek alatt - bemásolom ide a régit is. Remélem tetszeni fog a poszt!

Sziasztok!  Ma egy kis újdonsággal készültem. Amellett, hogy nemrég végre valahára meghoztam nektek az elmúlt két hónap olvasásélményeiről szóló bejegyzést, ma közzéteszem, hogy milyen könyvekkel is gazdagodtam az elmúlt egy hónapban. Figyelem, aki szerint könyvet venni pazarlás, annak meglehetősen nehéz lesz olvasnia a következő sorokat. 

Sziasztok! Mielőtt azt hinnétek, hogy teljesen elhanyagoltam a blog könyvszekcióját, gondoltam megírom ezt a kis véleményt. Magáról a műről nem sok mondanivalóm van, egyáltalán nem különleges vagy kiemelkedő, viszont nem is tartozik a borzasztó, olvashatatlan maszlagok közé. Bővebben: 

Sziasztok! A február rekordsebességgel telt el. Igaz, egyébként is rövid hónap, de ha még hozzávesszük azt is, hogy a sulinkban beiktattak egy háromnapos (plusz a hétvége) síszünetet, máris érthetőbbé válik, miért érzem úgy, valami nagyon nem stimmel az időérzékelésemmel. Pedig szerintem elég jó hónap volt, azonkívül, hogy meg lehetett fagyni. 

Sziasztok! A sulinkban elterjedt diáknaptár szerint a november a "Kemény Tanulás hava". Ez már önmagában is elég kegyetlenül hangzik, de ha hozzávesszük, hogy léteznek még olyan emberek, mint mondjuk én, akik szeptembertől egészen június közepéig nem kevés energiát fektetnek a tanulásba, és igyekszenek  beleadni apait-anyait, akkor szerintem senki sem csodálkozik azon, hogy ilyenkorra már rettenetesen elfáradok. Mivel ebben az évben még a szokásosnál is több dolgom volt, ezért nem csoda, hogy mostanra teljesen kidőltem. Ennek ellenére még ki kell tartanom egy darabig, ugyanis OKTV-t írok holnap, ráadásul még ki kell egészítenem magyarra az összehasonlító fogalmazásomat meg egy oldalnyi matekházim is van. Ehhez képest én éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy blogoljak. És még én vagyok az eminens diák... 

Sziasztok! Elég régen volt hasonló bejegyzés, ugyanis nem igazán volt ötletem, mit is kérdezhetnék tőletek. Most azonban végre sikerült kiagyalnom egy kérdést, úgyhogy fel is tettem nektek. Ez a következő volt:

Sziasztok! Tudom, iszonyatosan elcsesztem. Hatalmas késéssel sikerült csak kitennem ezt a bejegyzést, de higgyétek el, egyszerűen nem volt máskor időm meg energiám arra, hogy leüljek, és összeszedjem az életem apró darabkáit, csakhogy elétek tárhassam a képet...  Figyelem! Jól válogatott kifogások és kifinomult panaszkodás következik. Felhívjuk kedves olvasóinkat, hogy az alábbi sorok a gyenge idegzetű, pusztán a könyvek után érdeklődő látogatóinkat felzaklathatja. Csak saját felelősségre olvassák el a következő sorokat! Azt sem tudom, hol áll a fejem. Az is lehet, hogy éppen a nyakamon ül, de jelenleg még erre sem vennék mérget. Már egy-két bejegyzésben meséltem nektek arról, hogy mennyire hajtunk már most év elején, de ha nem bánjátok most folytatom ezt. Két versenyen is indultam. Az egyik az OKTV piszok nehéz versenye, amelyhez idézetfelismerés és az egész világirodalmat átölelő tudás szükséges, így most szépen nekiláttunk a faktos tanárommal, hogy átvegyünk minden...

Sziasztok! Meséltem már nektek arról, hogy egy könyvtárban igyekszem ledolgozni a közösségi szolgálat 50 óráját? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy már említettem, de nem mernék rá mérget venni, így egy-két szót szólnék róla. (Igen, a mese kapcsolódik a bejegyzés témájához.) Elsős voltam, amikor anyukám beíratott a könyvtárba. Nem igazán fűlött hozzá a fogam, ezért nem is olvastam el azokat a könyveket, amelyeket kivett. (Mégis melyik hétéves kíváncsi arra, hogy milyen szólások és közmondások léteznek?) Szépen, lassan azonban odaszoktam, és volt néhány év, amikor majdnem minden délutánt ott töltöttem. (Vagy legalábbis így emlékszem rá... Aztán ki tudja.)  Mikor gimibe kerültem, és megtudtam, hogy 50 órát kell teljesíteni ahhoz, hogy leérettségizhessek, elég tanácstalan voltam annak kapcsán, hogy hová is kéne mennem. Később felötlött bennem, hogy megkérdezhetném a könyvtárban, lehetséges lenne-e, hogy ott dolgozzak. És igen, lehetséges volt. Néhány apróbb kivételtől elte...

Sziasztok! Néhány bejegyzésemben tettem már megjegyzést arra, hogy Harry Potter rajongó vagyok, de hosszabban sosem fejtettem ki. Szívesen megtenném, de tudom, hogy az rettentően hosszú és érthetetlen bejegyzés lenne, és egyébként sem tartom szükségesnek, hogy még én is hangsúlyozzam ennek a történetnek a nagyszerűségét, így inkább csak egy tag formájában próbálom összefoglalni

Sziasztok! Tudom, most mindenki biztosan fáradtan, üveges tekintettel nyomogatja a gépet, hiszen ma végre (aha) elkezdődött az új tanév! Ne aggódjatok, én sem vagyok valami energikus, tekintve, hogy az ofőm már ma letompított agyilag, pedig még nem is volt matekunk vele, ezenkívül még a drága tesitanárom is beszólt, pedig kikérem magamnak, igenis jól állt a rúzs. (És nem is piros, hanem rózsaszín. Ez a nő komolyan színvak?) Arról inkább nem is beszélek na jó, de , hogy az irodalomtanárok már most befogtak egy országos versenyre, ja, és hogy rám erőltettek valami idióta ÖKO-DÖKÖS posztot, amihez az égvilágon semmi kedvem nincs. Mondjuk ez amúgy is csak formalitás, ugyanis így is, úgy is én végzem az osztálybeli feladatok oroszlánrészét. A lényeg a lényeg: nekem sem volt jobb napom, mint bárki másnak (cáfoljatok rá, kérlek!) , szóval ebben a bejegyzésben csak rövidebb jellemzéseket adok majd a könyvekről, tekintve, hogy a legtöbbről hosszabb bejegyzésre is számíthattok. Tehát ke...

Sziasztok! Ezúttal egy könyves tag-gel jöttem, amelyet  ezen  a  blogon találtam. (Egyébként érdemes belekukkantani, érdekes, és szerintem jó könyvkritikákat ír.) Lássunk is neki!

Sziasztok! Hűha. Eltelt a július is. Hamarosan vége a nyárnak, és ez rettentően sokkoló. Majdnem annyira, mint az, hogy hiába olvastam el az alábbi könyvek mindegyikét, még mindig úgy érzem, hogy nem olvastam eleget az elmúlt két hónapban, vagy, hogy kábé semmit sem csináltam. De ne is beszéljünk ilyen lehangoló témákról, hanem nézzük meg, miket végeztem ki ebben a hónapban. 

Sziasztok! Igen, úgy tűnik, hogy ezek a szavazásos dolgok nem túl népszerűek a blogon, ennek ellenére úgy gondolom, érdekesek, és remélem senkit nem zavar, hogy ettől függetlenül még teszek fel egy-két kérdést. A mostani közvélemény-kutatás eredményei:

Sziasztok! Nem firtatnám annak okát, hogy miért indítottam közvélemény-kutatást, mert még magam sem vagyok tisztában vele, de tény, hogy megtettem. Az első, merthogy több is lesz belőle június 4-től június 11-ig tartott. Ebben a botrányosabb rövid posztban, ennek eredményét szeretném bemutatni.

Sziasztok! A legtöbb tag ugyebár személyes, de szerintem ez még annál is intimebb dolgokra kérdez rá, mint amiket eddig elárultam magamról. Ennek ellenére nekiállok, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Sziasztok! El sem tudom mondani, hogy mennyire össze vagyok zavarodva. Az idő telik, méghozzá egyre jobban. Valamikor, magam sem tudom pontosan, mikor, de felgyorsultak körülöt tem az események. Elkezdődött a tavaszi szünet, aztán véget is ért, jött az osztálykirándulás, aztán az évzáró, és hopp, máris beköszöntött a nyár! Minden nyüzsög, rohan, én meg csak tátott szájjal bámulok magam elé, és fel sem fogom, hogy fogy az idő.

Sziasztok! Igaz, nem látjátok, de el tudjátok képzelni, hogy mennyire szégyellem magam. Nem, nem azért, mert megint később hoztam a hó végi bejegyzést (na jó, egy kicsit azért is) . Inkább azért, mert ebben a hónapban egyszerűen... képtelen voltam olvasni. Minden bizonnyal valami komoly trauma érhetett, mert egyszerűen nem bírtam a fenekemen maradni és olvasni. Ilyen talán még sosem fordult elő velem...  Nem gyűjtenék kifogásokat (de azt teszem) , ebben a hónapban rengeteg elintéznivalóm volt. Annak ellenére, hogy mostanában belelendültem a könyvvásárlásba, valahogy nem sikerült utolérnem magam magával az olvasással. Sokszor voltam közösségi szolgálaton, és a suli is rendesen megszívatott. Az utolsó előtti héten mindennap témazárókat írunk, meg egy matek kisérettségit, szóval ki sem látszom a tanulnivalók mögül. Gyenge kifogás, de igaz.  Így történhetett meg az a szörnyűség is, hogy mindössze három könyvön rágtam át magam májusban.

Sziasztok! Tulajdonképpen ez egy olyan lista lesz, amit bármikor megváltoztathatok, bár nem látom túl nagy valószínűségét ennek. Ez mondjuk azért van, mert teljesen őrült módon rajongok jelenleg néhány sorozatért. (De ez egyáltalán nem észrevehető...)

Sziasztok! Ma egy hosszabb tag-gel jöttem. A könyves szokásaimról írtam benne, de néhány kérdés elég fura volt, és van, amit nem értettem. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is vagyok igazi könyvmoly, elvégre ők egész biztosan ismerik az OTP jelentését. És gondolom nem azt, hogy Országos Takarékpénztár ... Jó olvasást!

Sziasztok! Tudom, nem látjátok, de jelenleg kimondhatatlanul boldog vagyok. Hogy miért? Lássuk csak: Talán azért, mert egy frenetikusan fárasztó napot tölthettem el az anyukámmal és a legjobb barátnőmmel? Azért, mert állhattam végig a sort a New Yorkerben néhány, megjegyzem aranyos pólóért? Vagy mert emberek ezreit kellett elviselnem a közelemben, miközben Ariana Grande szólt mindenfelől? Azt hiszem ti is sejtitek már, hogy ezek közül egyik sem okozott nekem nagyobb örömet, mint egy matekdolgozat. A kérdés tehát: Akkor miért ér fülig a szám?