Illúzióromboló

Sziasztok! Érdekes, hogy míg rengeteg "felnőtt" könyvről úgy vélekedem, hogy konkrétan pocsék, addig egyes gyerekeknek szánt műveket imádok. 17 évesen igazán kinőhetnék már az ilyen típusú könyvekből, de az a szörnyű igazság, hogy sokszor ezek igényesebbek, kidolgozottabbak, sőt izgalmasabbak, mint az fiatal felnőtteknek szánt művek. A Sherlock, Lupin és én sorozat már az első ( ami az én esetemben  a második volt) résznél megfogott. A lelkesedésem pedig még mindig nem múlt el, ugyanis részről részre egyre jobban kötődöm ehhez a könyvhöz. 

Sziasztok! Kezdem azt hinni, hogy mostanában kevésbé vagyok kritikus, ami a könyveket illeti. Mintha... nem is tudom, elpuhultam voltam, mert folyamatosan könyvajánlókkal jövök. Ez nem jellemző rám, de sajnos nem vagyok elég szívtelen ahhoz, hogy ne ismerjem el azt, ami jó. És mostanában rengeteg olyan könyvvel találkoztam, ami nemcsak jó, hanem fergeteges. Az olasz író furcsán hosszú című könyve is ezekhez tartozik, mindjárt mondom, hogy miért.