Illúzióromboló

Sziasztok! Minden rajongó ismeri azt az érzést, amikor a kedvenc karakterét kiírják a sorozatból: szerencsés esetben csupán elköltöztetik a Bahamákra vagy kómába ejtik, amiből még van esélye felébredni, rosszabb esetben viszont megölik őket. Az Odaát alkotóinál kevesebben űzik jobban és kegyetlenebbül ezt a sportot, bár az általuk teremtett univerzumban, semmi sem lehetetlen, mindig megvan az esély arra, hogy a szétmarcangolt, Pokolba száműzött szépfiú visszareppenjen a Földre, méghozzá angyaltaxival. (Vicces: létezik olyan szó, hogy angyaltaxi, vagy legalábbis a  blogger helyesírás ellenőrzője nem talál benne kivetnivalót.) Most összegyűjtöttem nektek azt az 5 karaktert, akit mindenképp visszahoznék. 

Sziasztok! Az európai művészet alapját az antik kultúra, illetve a Biblia szolgáltatta, azonban a bibliai motívumok nemcsak az irodalomban, a festészetben és a szobrászatban jelentek meg, hanem átjárta, átjárja a mindennapjainkat is. Vallási nézetektől függetlenül, akarva akaratlanul is közünk van a könyvek könyvéhez. A kisbabát mózeskosárban hordozzuk, a szülők hegyi beszédet tartanak és vannak, akik szeretnek tamáskodni. Nem meglepő hát, hogy a mai modern irodalomban és a filmművészetben is  megjelenik a Biblia világa; kiapadhatatlan forrásként szolgál a film- és sorozatkészítőknek, íróknak, költőknek.  A mai egyik legnépszerűbb sorozat, az Odaát (Supernatural) is előszeretettel használja ezt a gazdag alapanyagot, méghozzá ügyesen vegyítve azt a saját elképzelésükkel. 

Sziasztok! Lehet, hogy az Odaát csak egy sorozat. Lehet, hogy nincs semmi jelentősége annak, ami benne történik, DE! Ha esetleg mégis dolgotok akadna egy szellemmel/démonnal/leviatánnal/gonosz arkangyallal/a Pokol Királyával/Winchesterrel (ekkora szerencséje persze senkinek nincs), akkor van egy-két dolog, amit jobb lesz, ha figyelembe vesztek. Íme a lista: 

Sziasztok! Mostanában méltatlanul hanyagoltam a Sherlockot és az Agymenőket is (oh, istenem, ne tudjátok mekkora bűntudatom van emiatt. még a 9. évadot sem láttam, pedig mióta kijött már!), viszont annál több időm volt az Odaáttal foglalkozni. Összeszedtem hát néhány dolgot, amit tényleg csak azok érthetnek, akik nézik a sorozatot, illetve amelyek kiakasztanák azokat, akik nem. Tulajdonképpen sírva rohannának szentelt vízért meg papért, hogy na akkor kezdődjék az ördögűzés, míg mi halálos nyugalommal várnánk, míg a két Winchester vagy a Pokol Királya meg nem jelenik reverendában. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy nem túlzok...

Sziasztok! Az Odaát egyik legsajátságosabb jellemvonása a zenéje. Egyrészt azért, mert tényleg bravúrosan választják ki a zenéket, a szöveg és a dallam is mindig stimmel az adott jelenethez (tudom, ez elvárható más sorozatoknál is, de nem mindig sikerül ezt összehozni), másrészt pedig azért, mert tényleg nagyon jó. Legalábbis az én zenei ízlésemhez tökéletes. Úgy döntöttem hát, hogy összegyűjtöm azt az öt számot, amit minden rajongónak ismernie kell :)

Sziasztok! Odaát Fandom 1. Aamit a barátom gondolnak, 2. Amit az anyukám gondol, 3. Amit a társadalom gondol, 4. Amit a színészek gondolnak, 5. Amit én gondolok, 6. Amit valójában teszek A komfortzónám egy 1 méterszer 1 méteres négyzet, amiből ha jót akarsz magadnak, nem rángatsz ki. Elég nehéz nekem az is, ha magam döntök úgy, hogy kilépek belőle. Akárhányszor leülök a gép elé, hogy írjak valamiről, ami nem az én asztalom (sorozatok, filmek, sport, aktualitások stb.), úgy érzem, kilométeres lépésekkel távolodom attól a megszokott, kényelmes kis helytől. Ilyenkor lassan megy az írás is. Ezt a cikket is heteken át folyamatosan írtam, hiszen nagyon nehéz átfogó véleményt formálni erről a hosszú, hosszú sorozatról úgy, hogy annyi mindent lehet a témával kapcsolatban felhozni. Viszont ahelyett, hogy itt húznám az időt, kezdjünk is bele!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyve...

Sziasztok! Év vége felé az ember mindig késztetést érez arra, hogy számot vessen és összegezze az elmúlt hónapok teljesítményét. Meg ne kérdezzétek, hogy miért van ez, ugyanis belőlem az az alkatrész is hiányzik, ami az efféle motivációkért felelős. Nem írok újévi fogadalmakat, és általában egyáltalán nem készülök az újévre, hiszen attól még, hogy más évszámot írok a dolgozatra, az előző évek alatt nyújtott teljesítményem nem változik és nem is tűnik el. Idén viszont sokat változtam, szóval folyton próbálom emlékeztetni magamat arra, hogy igenis vannak eredmények, amelyekről beszélni kell, méghozzá büszkén. Első, de remélhetőleg nem utolsó évértékelésem következik. Fogadjátok szeretettel!