Sziasztok! Most nem szeretném húzni az időt, ugyanis már egy előző bejegyzésemben elmondtam, hogy milyen halálos gyorsasággal közeledik a szeptember, milyen fura, hogy máris július van, satöbbi. Szóval térjünk a tárgyra:
Sziasztok! El sem tudom mondani, hogy mennyire össze vagyok zavarodva. Az idő telik, méghozzá egyre jobban. Valamikor, magam sem tudom pontosan, mikor, de felgyorsultak körülöt tem az események. Elkezdődött a tavaszi szünet, aztán véget is ért, jött az osztálykirándulás, aztán az évzáró, és hopp, máris beköszöntött a nyár! Minden nyüzsög, rohan, én meg csak tátott szájjal bámulok magam elé, és fel sem fogom, hogy fogy az idő.
Sziasztok! Hol volt, hol nem volt egyszer egy kezdő, ám félén bloggerina, aki csak távolról szemlélte az interneten szövődő kapcsolatokat és az egyre inkább vonzó közösség kialakulását. Vágyakozva leste a vidám kommenteket és lájkokat, az interjúkat és a kritikát, egészen addig, amíg meg nem látott egy posztot, egy ajánlatot, amelyre nem lehetett nemet mondani.