Sziasztok! Ez ismét egy soron kívüli bejegyzés lesz, de úgy érzem illene írnom valamit a költészet napja alkalmából. Már kisebb koromban is nagyon szerettem a verseket, és egészen addig, amíg a gyermekkori magabiztosság oltalma alatt álltam, szívesen szavaltam, állítólag nem is rosszul. Később viszont már túl halk voltam, vagy nagyon ideges lettem, mikor versmondásra került a sor, és mivel azt mondták, nem lenne érdemes ezzel foglalkoznom, inkább fel is hagytam a különböző költemények tanulmányozásával. Nyolcadikban viszont a 20. század magyar költőiről kezdtünk tanulni, én pedig ismét szerelmes lettem a versekbe. Rögtön nagy kedvencemmé vált Ady és Tóth Árpád. Úgy döntöttem, hogy néhány kedvenc versemet megosztom veletek, hogy ilyen sajátos módon megünnepeljem ezt a napot. Jó olvasást!