Illúzióromboló

Sziasztok! A február rekordsebességgel telt el. Igaz, egyébként is rövid hónap, de ha még hozzávesszük azt is, hogy a sulinkban beiktattak egy háromnapos (plusz a hétvége) síszünetet, máris érthetőbbé válik, miért érzem úgy, valami nagyon nem stimmel az időérzékelésemmel. Pedig szerintem elég jó hónap volt, azonkívül, hogy meg lehetett fagyni. 

Sziasztok! A blogon talán nem észrevehető, de egyébként egy nagyon pontos és precíz ember vagyok, aki már attól is kész van, hogy elalszik, miközben jóval félórával előbb beér a suliba, mint mások. Na ja, ez vagyok én. Tényleg sajnálom, hogy ennyit késtem, de valahogy minden más belefért az időmbe, csak ez a szegény, jelentéktelen posztocska nem. Viszont, elkezdett üzemelni a blog facebook oldala, ahol kissé szabadabb stílusban fogok írni, és valószínűleg jóval többször, mint ide. Ha kíváncsiak vagytok a mindennapos agymenéseimre, nézzetek körül, lájkoljatok, kommenteljetek, hogy a frissülő bejegyzésekről  ITT  is értesülhessetek. 

Sziasztok! Hányszor is ecseteltem már, hogy teljesen kiábrándultam a magyar írókból? Azt hiszem, sokszor. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi akaszthatott ki annyira és annyiszor, hogy ezt megosszam veletek, de higgyétek el, tényleg nem azért találtam ki ezt az ellenszenvet, hogy... igazából nem is látom a gyakorlatias oldalát, de most nem ez a lényeg. Azt hiszem, a gond az lehetett, hogy a Szent Johann Gimi által elindított lavina rengeteg olyan könyv megírásához vezetett, amely kritikán aluli. (Ezt a kifejezést már a ma górcső alá vett könyvből nyúltam le, mert néha elég intenzíven dobálózik vele.) Szerintem nem érdemes felsorolnom ezeket, mert csak rám fognátok, hogy élvezem ezt. (Mert élvezem is.) Mindegy is, a lényeg az, hogy kezdek sokkal nyitottabbá válni, és nem hagyom, hogy az író származása befolyásolja a döntésemet. (Mondjuk kiábrándító volna, ha Jancsinak vagy Marinak hívnának egy-egy karaktert, de szerencsére egyelőre nem találkoztam sok ilyen idióta névvel eze...

Sziasztok! Végre péntek! Istenem, hogy engem mennyire feldob már maga a gondolat is, hogy egész délután mást sem kell csinálnom, csak olvasnom  meg írnom... Az persze mellékes, hogy holnap nekem még suli van, mert végül is melyik osztályt gyötörnének a nyílt napos bemutató órákkal, ha nem az enyémet? (Megjegyzem, harmadik éve, ami komoly igazságtalanság, de mindegy.) A lényeg az, hogy dacára a holnapi kötelezettségeimnek, van időm, hogy egy plusz bejegyzéssel boldogítsalak titeket. Az előző részről szóló bejegyzésemet  ITT  olvashatjátok el. 

Sziasztok! Lassan már én is unom, hogy folyton bűnügyi regényekkel jövök, hát még ti! Viszont most egy kis ínyencséget is becsempésztem nektek, ugyanis a Balla Adrienn-sorozat az én fogalmaim szerint valahol félúton jár a krimi és az ifjúsági regény között, vagyis mindkét műfaj bizonyos jellemzőit tartalmazza és különösen csavarosan és jól adagolva vegyíti őket. Sajnálom, hogy egyelőre csak az első részt sikerült megszereznem, és jelenlegi anyagi helyzetem miatt valószínű, hogy egy ideig nem is tudom majd elolvasni a folytatást, de azért reménykedek abban, hogy minél hamarabb kézhez kapom a második részt. Szurkoljatok ti is!