Sziasztok! Régen feltűnt már nekem ez a könyv, de sokáig nem igazán mertem megközelíteni. A helyzet az, hogy amint elolvastam a fülszöveget, úgy dobtam el magamtól a könyvet, mintha valami fertőző vírust kaphatnék el tőle. Imádom a lélektani regényeket, azt, amikor valakinek az elméjét boncolgatják bizonyos szituációkban. Szeretem a szélsőséges helyzeteket, a mindennapi problémákról szóló könyveket is. Az a téma, viszont személyes okokból kifolyólag, amit ez az alkotás is érint, engem mindig taccsra vág. Egy olyan időszakomban, amikor éppen elég magabiztosnak és erősnek éreztem magam ahhoz, hogy szembesüljek a csúf igazsággal, kikölcsönöztem a könyvtárból a 7 napot, és igen, elolvastam. Nehezen tudom összeszedni a gondolataimat, de azért megpróbálom, hátha kisül belőle valami jópofa kritika...