Illúzióromboló

Sziasztok! Még a 2016-os könyvkihívás okán kerestem meg ezt a könyvet. Az egyik feladat az volt, hogy olvass el egy National Book Award nyertes könyvet. Mivel fogalmam sincs, hogy mit jelent ez a díj, rengeteget kellett kutakodnom, hogy találjak valamit, amit még el is olvasnék. Végül rátaláltam A Penderwick lányokra, ami végül bent volt a könyvtárban is. 

Sziasztok! Megint egy gyerekkönyvvel érkeztem, ami már megint túlmutat önmagán. Kicsit szomorúnak tartom, hogy a kisebbeknek íródott könyvek többsége sokkal őszintébb, nyíltabb és igen, jobb is, mint amilyeneket a felnőtteknek szánnak. Csak én vettem észre az ilyen könyvekben mindig van valami keserű? Valami fanyar mellékzönge, ami megbújik a háttérben, és csak az értő olvasók fedezhetik fel?  Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezért utálok és imádok egyszerre gyerekkönyveket olvasni. 

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben egy olyan könyvet fogok bemutatni, ami merőben eltér az érdeklődési körömtől. Egyrészt azért, mert gyerekkönyv, másrészt azért, mert még csak nem is abból a fajtából való, amit én nyolcévesen előnyben részesítettem, tehát nem gyerek-krimi (nincs ilyen szó). Hogy milyen hatással volt rám a Kréta-rajz, azt lejjebb olvashatjátok.