Illúzióromboló

Sziasztok! Nem firtatnám annak okát, hogy miért indítottam közvélemény-kutatást, mert még magam sem vagyok tisztában vele, de tény, hogy megtettem. Az első, merthogy több is lesz belőle június 4-től június 11-ig tartott. Ebben a botrányosabb rövid posztban, ennek eredményét szeretném bemutatni.

Sziasztok! Gondolom, észrevettétek már, hogy amikor egy hosszabb bejegyzést írok egy könyvről, általában nem vagyok jó véleménnyel róla, sőt... Akadtak ugyan olyan posztok is, ahol tényleg azt fejtettem ki, hogy miért tetszik, miért fantasztikus és miért ajánlom mindenkinek, de mégis csak a kellemetlen vélemények felé billen a mérleg.

Sziasztok! Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.