Illúzióromboló

Sziasztok! Ezer éve tervezem ezt a posztot, de nagyon sokáig egyszerűen nem tudtam hozzáfogni. Előre tudom, hogy az egész vasárnapomat (igen, amikor írtam, vasárnap volt) el fogom cseszni velem, mert rengeteg időbe telik, míg elmagyarázom majd nektek, hogy miért is szeretem ezt a shipet. Egy csomó dolgom van még, de egyrészt már régen írtam, és úgy érzem, megőrülök, másrészt pedig tényleg kellene már egy kis Sherlock, mert elhanyagoltam mostanában ezt a témát. Hát... Fogadjátok szeretettel az én kis agymenésemet :) 

Sziasztok! Mielőtt elkezdem a bejegyzést, három dolgot szeretnék előrevetíteni: 1. Ez a poszt hirtelen felindulásból íródott, így ne csodálkozzatok, ha semmilyen értelmet nem találtok benne. 2. Az egész bejegyzésre nézve óvakodjatok, ugyanis  SPOILER SPOILER HÁTÁN, tehát, aki még nem látta az egész sorozatot, az csak SAJÁT FELELŐSSÉGRE olvassa tovább a bejegyzést. 3. A lentebbi megállapítások abszolút szubjektívek. 

Sziasztok! A Wikipédiának, a diákok által kedvelt, megbízható információforrásnak nem minősülő oldalnak köszönhetően már rég tudomásom volt arról, hogy Gatiss és Moffat készítettek egy pilot epizódot, ami... finoman fogalmazva is besült. Ezután tanácsolták nekik, hogy próbálkozzanak hosszabb játékidővel, ugyanis az alap jó, csak a kivitelezés lett rossz. Nemsokára megszületett az első évad első része, A rózsaszín tanulmány másfél órás epizódja. Bizony, én ezt tudtam, arról viszont halvány lila gőzöm sem volt, hogy ez a rész fellelhető az interneten is, de amint tudomásomra jutott ez a tény, azonnal keresgélni kezdtem, és meg is találtam azt a sokat emlegetett pilotot. Mivel ismertek és szerettek , gondolom nem lep meg titeket, hogy erről egy bejegyzést hozok nektek. Tehát következzék az Unaired Pilot kritikája (amelyet  itt  nézhettek meg angolul) :