Illúzióromboló

Sziasztok! Végre valahára sikerült megszereznem a sorozat harmadik részét is, úgyhogy azonnal el is olvastam. A Sherlock, Lupin és én című sorozat számomra mindig felüdülést jelent. Akárhányszor kézbe veszem az egyik kötetet, úgy érzem, végre nem kell azon aggódnom, hogy jó lesz-e a könyv, mert nincsenek vele kapcsolatban kétségeim. A harmadik részt a millió későbbi rész után tudtam csak elolvasni, de nem hiszem, hogy ez elvont volna az élvezeti értékéből.

Sziasztok! Érdekes, hogy míg rengeteg "felnőtt" könyvről úgy vélekedem, hogy konkrétan pocsék, addig egyes gyerekeknek szánt műveket imádok. 17 évesen igazán kinőhetnék már az ilyen típusú könyvekből, de az a szörnyű igazság, hogy sokszor ezek igényesebbek, kidolgozottabbak, sőt izgalmasabbak, mint az fiatal felnőtteknek szánt művek. A Sherlock, Lupin és én sorozat már az első ( ami az én esetemben  a második volt) résznél megfogott. A lelkesedésem pedig még mindig nem múlt el, ugyanis részről részre egyre jobban kötődöm ehhez a könyvhöz. 

Sziasztok! Ezer éve tervezem ezt a posztot, de nagyon sokáig egyszerűen nem tudtam hozzáfogni. Előre tudom, hogy az egész vasárnapomat (igen, amikor írtam, vasárnap volt) el fogom cseszni velem, mert rengeteg időbe telik, míg elmagyarázom majd nektek, hogy miért is szeretem ezt a shipet. Egy csomó dolgom van még, de egyrészt már régen írtam, és úgy érzem, megőrülök, másrészt pedig tényleg kellene már egy kis Sherlock, mert elhanyagoltam mostanában ezt a témát. Hát... Fogadjátok szeretettel az én kis agymenésemet :) 

Sziasztok! Tisztában vagyok azzal, hogy mostanában a legtöbb embert legkevésbé sem érdeklik az évekkel ezelőtti filmek kritikája, főleg nem akkor, ha olyan jelentéktelen alkotásokról van szó, mint a Sherlock Holmes: A kápolna vámpírja, de én azért teszek egy próbát, és figyelmeztetem azokat az elvetemült rajongókat, akik valamiért meg szeretnék nézni az előbb is említett művet: Kerüljétek el ezt a filmet, különben garantáltan kitértek a hitetekből!

Sziasztok!  A mai bejegyzésben szeretnék segédkezet nyújtani mindenkinek, aki Sherlock Holmes rajongó, és sajnos nincs lehetősége arra, hogy megszerezze Doyle eme gyűjteményét (Hogy ki adhatta el ezt a kincset, nem tudom, de ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak érte.) Ennek a második kötetét azonban már tényleg nem lehet sehol sem megtalálni, ami szerintem nemcsak engem kerget őrületbe. És az még csak hagyján, hogy egybe nem lehet megkapni ezeket a novellásköteteket, de önálló kiadásban sem fellelhető egyik sem. (Na jó, ez nem teljesen igaz: A sátán kutyája című ismert darabot meg lehet venni, de A félelem völgyét már nem, továbbá a Sherlock Holmes esetnaplóját és a Sherlock Holmes: Az utolsó meghajlást sem.) . Úgy sejtem, ilyenből akad bőven, ugyanis én speciel tűvé tettem az egész világot a Sherlock Holmes összes története I. című darabért, és így is egyetlen egy darabot találtam belőle, méghozzá antikváriumi példányt. Miután hónapokig gyötrődtem azo...

Sziasztok! Srácok, komolyan kezdtem az elmúlt napokban reménykedni abban, hogy lassan befejezem ezt a sorozatot. Nem azért, mert unalmas vagy mert elcsépelt, egyszerűen csak már várom a végkifejletet. Sokáig abban a hitben voltam, hogy éppen ez az utolsó előtti rész, tehát már csak egy könyvet kell kiolvasnom ezenkívül, erre mit látok molyon? Hogy megjelent a nyolcadik rész is. Ettől egy kicsit elszomorodtam, de végső soron annyira mégsem bánom...

Sziasztok! Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz, ugyanis a sorozatot már többé-kevésbé kiveséztem, főleg a későbbi részeket ugye, ezért nem sok mondanivalóm van, szóval tekintsétek ezt a bejegyzést csupán kiegészítésének. Megegyeztünk? 

Sziasztok! Már írtam nektek Irene Adler, ez persze csak álnév, Sherlock, Lupin és én-sorozatáról. Most, hogy sikerült kiolvasnom a negyedik részt, úgy döntöttem megint leülök a gép elé, hogy még egy kicsit dicsérjem az írót, no meg magát a könyvet is. Egyébként úgy tűnik elég szerencsétlen vagyok, ami a kölcsönzéseket illeti, ugyanis megint sikerült kihagynom egy részt...

Sziasztok! El sem tudom mondani, mennyire megörültem annak, hogy végre egy olyan sorozatról írhatok, aminek az első részét olvastam... aztán kiderült, hogy ez már a második kötet, szóval a kedvem gyorsan elszállt. Mondhatom, hogy kétes érzésekkel fogadtam a történetet, hiszen a Holmes adaptációk általában katasztrofálisra sikeredtek (cáfolja ezt az, hogy már több ízben is dicsértem meg egy-két feldolgozást... na meg ugye, a Sherlock) . Ez a könyv inkább vegyes érzelmeket keltett bennem, de ezt szeretném bővebben is kifejteni. (Ja, és Adlockosok figyelem!)

Sziasztok! Most, hogy már a küszöbön a Sherlock 4. évadának premierje, úgy gondoltam, a különkiadásról egy tényleg nagyon rövid és haszontalan poszttal érkezem. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon tetszett A förtelmes menyasszony, bár azt meg kell hagyni, hogy sok hatásvadász rész került bele. A dialógusok és a viccek többsége csupán a fanoknak szólt, ennek ellenére azonban én rettenetesen élveztem. Tetszett a hangulat és a történet is, igaz, egy kicsit kuszának éreztem a felépítése miatt. A színészek továbbra is remekül hozták a karakterüket, és hát, mindenki benne volt a részben, akire mindannyian vártunk: Mycroft, Lestrade, Mrs. Hudson, Molly, Mary, ... Most ráhangolódás gyanánt rengeteg képet hoztam. 

Sziasztok! Miután a múlt héten egy kissé elragadtattam magam, és kicsit sem kedvező kritikával illettem Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa című filmet, ezúttal egy sokkal szerencsésebb feldolgozásról írok majd nektek, amely ugyan nem volt olyan jól kivitelezett, mint Anthony Horowitz könyve, de azért élvezhető és szépen felépített történet volt. Ezt bővebben kifejtem lejjebb: 

Sziasztok! A sulinkban elterjedt diáknaptár szerint a november a "Kemény Tanulás hava". Ez már önmagában is elég kegyetlenül hangzik, de ha hozzávesszük, hogy léteznek még olyan emberek, mint mondjuk én, akik szeptembertől egészen június közepéig nem kevés energiát fektetnek a tanulásba, és igyekszenek  beleadni apait-anyait, akkor szerintem senki sem csodálkozik azon, hogy ilyenkorra már rettenetesen elfáradok. Mivel ebben az évben még a szokásosnál is több dolgom volt, ezért nem csoda, hogy mostanra teljesen kidőltem. Ennek ellenére még ki kell tartanom egy darabig, ugyanis OKTV-t írok holnap, ráadásul még ki kell egészítenem magyarra az összehasonlító fogalmazásomat meg egy oldalnyi matekházim is van. Ehhez képest én éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy blogoljak. És még én vagyok az eminens diák... 

Sziasztok! Nicholas Rowe, tipikus Sherlock Holmesként. Előrebocsátom, hogy az alábbi bejegyzés hirtelen felindulásból íródott meg, tehát már most elnézést kérek azért, ha átlépek néhány határt, és némileg megengedhetetlen stílusban fogok beszélni az imént látott filmről, amelyet így jellemeznék röviden: Másodhegedűssé (érted, ugye) avanzsált Harry Potter, érzelmi zsarolás, egyiptomi szekta, párás üvegre írt szerelmes üzenetek... és Sherlock Holmes?  Nyugi, én sem értem, hová kerültem, de hamarosan elmondom, hogy milyen fantasztikus hely ez. Egyébként meglepő, hogy egy remek Sherlock Holmes könyv után sikerült találkoznom egy ilyen hatalmas nagy baromsággal. Ez is egy olyan véletlen, amit nagyon szeretek. Jó olvasást!

Sziasztok! Azt ajánlom, vigyázzatok velem, mert a végén még komolyan belefogok abba, hogy az összes, mondom ÖSSZES Agatha Christie könyvet kivesézzem nektek. Nemrégiben végeztem ezzel a kötettel, amit még hét-nyolc éve kaptam egy ismerősömtől. Már akkor kiolvastam, de most, hogy egy új cikksorozaton dolgozom ezzel kapcsolatban, gondoltam felfrissítem az emlékezetemet, és ismét nekilátok. Hát... Fogalmazzunk úgy, hogy nem csak azért volt deja vu-m, mert már egyszer olvastam...

Sziasztok! Tudom, most mindenki biztosan fáradtan, üveges tekintettel nyomogatja a gépet, hiszen ma végre (aha) elkezdődött az új tanév! Ne aggódjatok, én sem vagyok valami energikus, tekintve, hogy az ofőm már ma letompított agyilag, pedig még nem is volt matekunk vele, ezenkívül még a drága tesitanárom is beszólt, pedig kikérem magamnak, igenis jól állt a rúzs. (És nem is piros, hanem rózsaszín. Ez a nő komolyan színvak?) Arról inkább nem is beszélek na jó, de , hogy az irodalomtanárok már most befogtak egy országos versenyre, ja, és hogy rám erőltettek valami idióta ÖKO-DÖKÖS posztot, amihez az égvilágon semmi kedvem nincs. Mondjuk ez amúgy is csak formalitás, ugyanis így is, úgy is én végzem az osztálybeli feladatok oroszlánrészét. A lényeg a lényeg: nekem sem volt jobb napom, mint bárki másnak (cáfoljatok rá, kérlek!) , szóval ebben a bejegyzésben csak rövidebb jellemzéseket adok majd a könyvekről, tekintve, hogy a legtöbbről hosszabb bejegyzésre is számíthattok. Tehát ke...

Sziasztok! A nyáron szerencsére több időm jut olvasásra, nem mintha egyébként olyan elfoglalt lennék, így aránylag sok könyvről mesélhetek nektek. Jó olvasást!

Sziasztok!