Illúzióromboló

Sziasztok! Valamikor még novemberben, tudjátok, amikor rám sóztak egy halom Kosztolányi könyvet, az Esti Kornél felénél hirtelen elöntött a vágy: Agatha Christie-t akarok olvasni. Akkor már elcsigázott voltam, és kezdtem kiábrándulni az olvasásból. Félreértés ne essék, nincsen bajom Kosztolányival, de... akkor már egy kicsit sok volt. A stílusa súlyos. Komolyan. Szóval fogtam magam és kiszámoltam, hogy melyik, eddig még nem olvasott, de már megvet Christie-könyvvel csillapítsam az újonnan jött éhségemet, és a szerencse, a véletlen, a Sors, Isten meg a sarki vén jós jövendölése úgy hozta, hogy a fentebb olvasható krimit olvassam el. Arról, hogy most az egyszer minden természetfeletti erő kiválóan döntött, lentebb olvashattok.

Sziasztok! Megint egy könyves poszttal érkeztem, ráadásul egy Agatha Christie-vel. Erről a könyvről még tavaly hallottam először, amikor egy sulink által megnyert kreatív írói pályázaton vettem részt. Ajánlókat kellett írni, és az egyik lány ezt választotta. Rögtön felkaptam a fejem, és figyeltem, hogy mi minden jót mondanak róla. Akkor persze még nem tudtam, hogy egyszer majd én is írok majd erről a könyvről, és azt sem, hogy a véleményem nem fog teljesen megegyezni az ott elhangzottakkal.