Illúzióromboló

Sziasztok! Ma arról a könyvről fogok írni, ami tulajdonképpen végigkísérte az egész életemet, vagy legalábbis a 7-től 17-ig terjedő korszakomat. Régen, nagyon régen ismertem meg ezt a könyvet, és bár nem ezt volt az első hosszabb lélegzetvételű regény, amit olvastam, nagy benyomást tett rám. Gyakran kérdezik, hogy mi volt az a könyv, ami megszerette velem az olvasást. Általában a Harry Pottert felelem, mert az a történet is fontos szerepet játszott az életemben, de szerintem lehetetlen egyetlen könyvhöz kötni az ilyet. A neveletlen hercegnője sorozat is hatott rám, hiszen az volt az első naplóregény, amit olvastam. A Matilda pedig az a könyv, ami miatt büszke vagyok arra, hogy könyvmoly vagyok. 

Sziasztok! Év vége felé az ember mindig késztetést érez arra, hogy számot vessen és összegezze az elmúlt hónapok teljesítményét. Meg ne kérdezzétek, hogy miért van ez, ugyanis belőlem az az alkatrész is hiányzik, ami az efféle motivációkért felelős. Nem írok újévi fogadalmakat, és általában egyáltalán nem készülök az újévre, hiszen attól még, hogy más évszámot írok a dolgozatra, az előző évek alatt nyújtott teljesítményem nem változik és nem is tűnik el. Idén viszont sokat változtam, szóval folyton próbálom emlékeztetni magamat arra, hogy igenis vannak eredmények, amelyekről beszélni kell, méghozzá büszkén. Első, de remélhetőleg nem utolsó évértékelésem következik. Fogadjátok szeretettel!