Illúzióromboló

Sziasztok! Tudom, hogy rettentően unjátok, hogy folyton nyavalygok meg panaszkodok, de szinte legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy kiadjam magamból azokat a teljesen érdektelen információkat, amelyek a fejemben összegyűltek, és tekintve, hogy élő környezetemben vajmi kevés olyan türelmes emberi lény tartózkodik, aki elviselné ezt, kénytelen vagyok rátok zúdítani. Kérhetnék ezért elnézést, de a helyetekben én tuti a családomat meg a barátaimat hibáztatnám, amiért ilyen alacsony az ingerküszöbük.

Sziasztok! Tavasszal valahogy mindig teljesen leépülök. Fogalmam sincs, hogy miért pont ebben a csodálatos évszakban, amikor az idő melegebb lesz, a virágok rügyezni kezdenek és minden napfényben fürdik, de tény, hogy április-május környékén mindig teljesen kész vagyok. Azt hiszem, ezt nevezik tavaszi fáradtságnak. Elég kellemetlen, főleg, hogy így mindig enyhe romlás tapasztalható a jegyeim esetében is, ami az utolsó hajrá előtt nem éppen kedvező. Mivel azonban, én végtelenül optimista vagyok, meglátom ennek is a jó oldalát. A leépülést észlelvén az enyhe kedvtelenség után nekiállok újratervezni az életemet, aminek köszönhetően újabb és újabb izgalmas hülyeségekkel állok elő.