Illúzióromboló

Sziasztok! Ma arról a könyvről fogok írni, ami tulajdonképpen végigkísérte az egész életemet, vagy legalábbis a 7-től 17-ig terjedő korszakomat. Régen, nagyon régen ismertem meg ezt a könyvet, és bár nem ezt volt az első hosszabb lélegzetvételű regény, amit olvastam, nagy benyomást tett rám. Gyakran kérdezik, hogy mi volt az a könyv, ami megszerette velem az olvasást. Általában a Harry Pottert felelem, mert az a történet is fontos szerepet játszott az életemben, de szerintem lehetetlen egyetlen könyvhöz kötni az ilyet. A neveletlen hercegnője sorozat is hatott rám, hiszen az volt az első naplóregény, amit olvastam. A Matilda pedig az a könyv, ami miatt büszke vagyok arra, hogy könyvmoly vagyok. 

Sziasztok! Ha már olyan nagy lelkesedéssel emlegettem egy előző posztomban, pontosabban a Hűvösvölgyi suliról szóló szösszenetemben, gondoltam most, hogy egy kis időm akadt, írok nektek pár szót a D.A.C.-ról. Ezt a "pár szót" illene komolyan vennetek, ugyanis a bejegyzés legnagyobb részében nem magáról a könyvről, hanem inkább a benne felmerülő problémákról, és elsősorban a legszaftosabb, legkényesebb témáról: a szexről. (Döbbent kiáltások és felháborodott pillantások mindenütt, na meg az alapvető kérdés: Hogy merészeled te is kijátszani ezt a kártyát?) Ha magatokhoz tértetek, szerintem haladjunk is tovább, még akkor is, ha sokkal kevesebb ideig fogok rizsázni, mint amennyit feltételeztek. Tehát következzék a SPOILEREKTŐL HEMZSEGŐ, kissé savanyú, de azért nem teljesen hasznavehetetlen kritika:

Sziasztok! Nemrégiben két nagy sikerű ifjúsági könyvet is volt szerencsém elolvasni. Mindkettő egy sorozat része, és nem is az első. Az egyik a D.A.C. volt, aminek immáron a 3. kötetét vettem kézbe, a másik pedig a Hűvösvölgyi suli, amiből az utolsó előtti részt olvastam el. Nyugodjatok meg, ezeknek mind ismerem az előzményét (oké, a D.A.C. 2-t nem bírtam végigolvasni, de erről majd később.) , de azokat még a blog megnyitása előtt olvastam, ezért úgy döntöttem, hogy írok egy hosszabb, átfogóbb bejegyzést a sorozatról, és a 6. részről majd csak a poszt második felében hallhattok. Ezen terveim miatt is szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ezentúl a bejegyzés komoly SPOILEREKET fog tartalmazni, tehát mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Sziasztok! Megint egy gyerekkönyvvel érkeztem, ami már megint túlmutat önmagán. Kicsit szomorúnak tartom, hogy a kisebbeknek íródott könyvek többsége sokkal őszintébb, nyíltabb és igen, jobb is, mint amilyeneket a felnőtteknek szánnak. Csak én vettem észre az ilyen könyvekben mindig van valami keserű? Valami fanyar mellékzönge, ami megbújik a háttérben, és csak az értő olvasók fedezhetik fel?  Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezért utálok és imádok egyszerre gyerekkönyveket olvasni. 

Sziasztok! Végre péntek! Istenem, hogy engem mennyire feldob már maga a gondolat is, hogy egész délután mást sem kell csinálnom, csak olvasnom  meg írnom... Az persze mellékes, hogy holnap nekem még suli van, mert végül is melyik osztályt gyötörnének a nyílt napos bemutató órákkal, ha nem az enyémet? (Megjegyzem, harmadik éve, ami komoly igazságtalanság, de mindegy.) A lényeg az, hogy dacára a holnapi kötelezettségeimnek, van időm, hogy egy plusz bejegyzéssel boldogítsalak titeket. Az előző részről szóló bejegyzésemet  ITT  olvashatjátok el.