Sziasztok! A minap éppen a könyves polcomat rendezgettem (amely tevékenység egyébként méltánytalanul keveset szerepel a napirendemben), mikor is a kezembe akadt az Enigma, amelyet olyan két éve kaphattam születésnapomra. Nézegettem, lapozgattam, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ismét elmélyülten olvasom egészen addig, míg ki nem végeztem. Ritkán szoktam ilyet mondani, de a másodjára még mindig ugyanannyira tetszett, mint elsőre. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy írnom kell róla egy igen dicsérő hangvételű bejegyzést.