Illúzióromboló

Sziasztok! A When It Rains című könyvet nem tudom elmondani, hogy mennyi ideje el akarom olvasni. Már akkor, amikor először meghallottam a címét, felkeltette az érdeklődésemet, és bizony akadtak gyengébb pillanataim is, amikor majdnem magammal vittem a pénztárig, hogy aztán hazavigyem. Persze hallottam róla egyet s mást, de annyira nem törődtem a kritikákkal. Egy napon aztán egy jó barátom megkérdezte, hogy olvastam-e. Amikor meghallotta a válaszomat, azt mondta, nagy kár, különben szidhatnánk együtt a könyvet. Nemsokára aztán kölcsönadta nekem, én pedig végigrágtam magam rajta. 

Sziasztok! Remélem, még nem unjátok, hogy jövök a rövidke fogalmazásaimmal és más hasonló hülyeségeimmel. Mentségemre szóljon, hogy a kézírásommal ezek mindegyike legalább egy A/4-es oldalt vesz igénybe, és én a minimumra hajtok, ha iskolai beadandókról van szó. Ez egy leírás, amit nyelvtanra kellett leadni. El sem tudom mondani, hogy mennyire utáltam ezt írni. Katasztrofálisan sikerült, unalmas, vontatott és lehetetlenül sablonos az egész. (Az iskolai feladatokkal nem vagyok kibékülve. Csak az a baj, hogy ezeken kívül nem akad alkalmam kreatívan alkotni, mert egyetlen eredeti ötletem sincsen. Ez van; örökre közhelyes dolgokat fogok firkálgatni.)