Illúzióromboló

Sziasztok! A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam. 

Sziasztok! Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is.