Illúzióromboló

Sziasztok! Igen, megint sikerült kiválasztanom egy könyvsorozat sokadik kötetét. Nem, nem kell mondani, hogy talán jobb volna, ha körültekintőbb volnék, mert hiába, én már ilyen maradok. Valójában a könyvkihívás miatt kölcsönöztem ki ezt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a sorozat második része. Ennek ellenére belekezdtem, mert komolyan, ötletem nincs, milyen lehet egy feminista regény. Na, ez az volt. 

Sziasztok! Már írtam nektek Irene Adler, ez persze csak álnév, Sherlock, Lupin és én-sorozatáról. Most, hogy sikerült kiolvasnom a negyedik részt, úgy döntöttem megint leülök a gép elé, hogy még egy kicsit dicsérjem az írót, no meg magát a könyvet is. Egyébként úgy tűnik elég szerencsétlen vagyok, ami a kölcsönzéseket illeti, ugyanis megint sikerült kihagynom egy részt...

Sziasztok! Ha már olyan nagy lelkesedéssel emlegettem egy előző posztomban, pontosabban a Hűvösvölgyi suliról szóló szösszenetemben, gondoltam most, hogy egy kis időm akadt, írok nektek pár szót a D.A.C.-ról. Ezt a "pár szót" illene komolyan vennetek, ugyanis a bejegyzés legnagyobb részében nem magáról a könyvről, hanem inkább a benne felmerülő problémákról, és elsősorban a legszaftosabb, legkényesebb témáról: a szexről. (Döbbent kiáltások és felháborodott pillantások mindenütt, na meg az alapvető kérdés: Hogy merészeled te is kijátszani ezt a kártyát?) Ha magatokhoz tértetek, szerintem haladjunk is tovább, még akkor is, ha sokkal kevesebb ideig fogok rizsázni, mint amennyit feltételeztek. Tehát következzék a SPOILEREKTŐL HEMZSEGŐ, kissé savanyú, de azért nem teljesen hasznavehetetlen kritika:

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ebből nem csinálok hosszabb bejegyzést, de mivel sem erőm, sem kedvem nincs hozzá, inkább megkíméllek titeket attól a borzadálytól, amit momentán össze tudnék kaparni. A helyzet az, hogy én tényleg nagyon szerettem ezt a sorozatot, már rádiójáték korában is, de a végére úgy éreztem, kissé ellaposodott, és egyébként is rengeteg megmagyarázhatatlan hülyeség történt benne. Ennek ellenére a humora miatt szerintem mindenképp el kell olvasni, ha nem is komoly szemmel tekintünk rá. Íme néhány kedvcsináló idézet!

Sziasztok! Hányszor is ecseteltem már, hogy teljesen kiábrándultam a magyar írókból? Azt hiszem, sokszor. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi akaszthatott ki annyira és annyiszor, hogy ezt megosszam veletek, de higgyétek el, tényleg nem azért találtam ki ezt az ellenszenvet, hogy... igazából nem is látom a gyakorlatias oldalát, de most nem ez a lényeg. Azt hiszem, a gond az lehetett, hogy a Szent Johann Gimi által elindított lavina rengeteg olyan könyv megírásához vezetett, amely kritikán aluli. (Ezt a kifejezést már a ma górcső alá vett könyvből nyúltam le, mert néha elég intenzíven dobálózik vele.) Szerintem nem érdemes felsorolnom ezeket, mert csak rám fognátok, hogy élvezem ezt. (Mert élvezem is.) Mindegy is, a lényeg az, hogy kezdek sokkal nyitottabbá válni, és nem hagyom, hogy az író származása befolyásolja a döntésemet. (Mondjuk kiábrándító volna, ha Jancsinak vagy Marinak hívnának egy-egy karaktert, de szerencsére egyelőre nem találkoztam sok ilyen idióta névvel eze...

Sziasztok! "Én vagyok a démonvadász. Gyere és kapj el! Ma egy nagyon kedves könyvsorozatomról fogok nektek írni, vagyis inkább a Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógia negyedik részéről. Igen, jól hallottátok. Igazából ez már egy új trilógia első kötete, de mivel a főszereplő ugyanaz, így tulajdonképpen ugyanarról a sorozatról (És az újraolvasás lehetősége is megszűnt: elromlott az e-book olvasóm...) Így hát be kell érnetek néhány célzással és magyarázattal. Az ajánlás az egész sorozatra és konkrétan erre a kötetre is vonatkozik. Jó olvasást! beszélünk. Régóta terveztem, hogy írok összefoglalóan, vagy akár külön-külön a sorozatról, de valahogy sosem úgy jött ki a lépés, és sajnos, sokat felejtettem.

Sziasztok! Végre péntek! Istenem, hogy engem mennyire feldob már maga a gondolat is, hogy egész délután mást sem kell csinálnom, csak olvasnom  meg írnom... Az persze mellékes, hogy holnap nekem még suli van, mert végül is melyik osztályt gyötörnének a nyílt napos bemutató órákkal, ha nem az enyémet? (Megjegyzem, harmadik éve, ami komoly igazságtalanság, de mindegy.) A lényeg az, hogy dacára a holnapi kötelezettségeimnek, van időm, hogy egy plusz bejegyzéssel boldogítsalak titeket. Az előző részről szóló bejegyzésemet  ITT  olvashatjátok el.