Illúzióromboló

Sziasztok! Valamikor még novemberben, tudjátok, amikor rám sóztak egy halom Kosztolányi könyvet, az Esti Kornél felénél hirtelen elöntött a vágy: Agatha Christie-t akarok olvasni. Akkor már elcsigázott voltam, és kezdtem kiábrándulni az olvasásból. Félreértés ne essék, nincsen bajom Kosztolányival, de... akkor már egy kicsit sok volt. A stílusa súlyos. Komolyan. Szóval fogtam magam és kiszámoltam, hogy melyik, eddig még nem olvasott, de már megvet Christie-könyvvel csillapítsam az újonnan jött éhségemet, és a szerencse, a véletlen, a Sors, Isten meg a sarki vén jós jövendölése úgy hozta, hogy a fentebb olvasható krimit olvassam el. Arról, hogy most az egyszer minden természetfeletti erő kiválóan döntött, lentebb olvashattok.

Sziasztok! Ma egy régebben olvasott Poirot regénnyel érkeztem. Az Ackroyd-gyilkossággal még általános iskolás koromban találkoztam először, akkor, amikor még nem voltam eléggé... tudatos olvasó ahhoz, hogy felfogjam, micsoda kincset tartok a kezemben. Nemrégiben sikerült szert tennem egy példányra, és természetesen azonnal újraolvastam. Különös, de attól függetlenül, hogy végig ismertem az indítékot, a módszert, az elkövetőt, rettenetesen élveztem az első oldaltól az utolsóig. 

Sziasztok! Miután hagytam, hogy egy kicsit emésszétek a Christie-ajánlók áradatát, és írtam egy-két másik könyvről is, most ismét egy remekművel érkeztem. Amikor ez a kötet a kezembe került, nem sok reményt fűztem hozzá, és nem azért, mert bármi kétségem is felmerült volna Agatha Christie zsenialitását illetően, hanem azért, mert már napok óta csak szenvedtem az olvasással. Akkoriban éppen ezredik próbát tettem a Gyűrűk urával, na meg a Faust meg más kötelezők is ott ültek a nyakamon, és eme kínzó terheltség alatt naná, hogy semmi kedvem nem volt belemélyedni egyik olvasandó kötetbe sem. Elővettem hát egy jó öreg Christie-könyvet, és láss csodát, úgy belemerültem, hogy nyomban ki is végeztem, és a kedvem is megjött az olvasáshoz. 

Sziasztok! Emlékeztek arra a remek júliusra, amikor sikerült egy-két öt Agatha Christie-t kiolvasnom? Nos, szeretném elmondani nektek, hogy ennek isszátok most a levét. Mivel eléggé beleástam magam Agatha Christie világába, és egy-két könyvről hosszabban is írtam, úgy döntöttem, hogy végső soron írhatnék mindegyikről, ami a kezembe került, ennek fényében pedig most erről is szeretnék véleményt mondani nektek. 

Sziasztok! Régebben sokat panaszkodtam az irodalomtanárom miatt. Elsősorban azért, mert szerintem rossz az ízlése (kár, hogy ez annyira szubjektív dolog, hogy még én is jól tudom, emiatt nincs értelme haragudnom rá), illetve azért, mert nem tanít rendesen. Azt viszont be kell vallanom, hogy néhány dolgot igen is jól csinál. Például kötelező olvasmánynak feladta Agatha Christie második legjobb könyvét (a nagyközönség szerint... ha engem kérdeztek lazán megelőzi ez a történet a Tíz kicsi négert, ami állítólag a legsikerültebb könyve, holott még Poirot sem szerepel benne. Ízlések és pofonok.), vagyis a Gyilkosság az Orient Expresszen-t. (Ja, és A Morgue utcai kettős gyilkosságot Poe-tól meg Doyle A Sátán kutyáját, szóval nem lehet okom panaszra...) Én ugyan már olvastam egyszer-kétszer (khm), úgy gondoltam, nem ártana felfrissítenem az emlékezetemet, ezért az új, végtelenül gyönyörű kiadásban megvettem, és azonnal nekiláttam. Ez még júniusban volt, de csak most jutottam odáig, hogy í...