Sziasztok!
Mielőtt a lényegre térnék, szeretném leszögezni, hogy ez nem
egy uszító jellegű cikk, és nem is a politikai ellentétekre van kiélezve. A
téma, bár tulajdonképpen társadalmi problémáról van szó, óhatatlanul magával
húzza a politikát is, ahogy azt láthatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk. Szeretném,
ha politika semlegességben látnátok engem is és az ügyet is.
Engem sosem érdekelt a politika. Tizenhat éves vagyok, de
annyira magamtól is rájöttem már, hogy javarészt hazudozásból és
irányításmániás diplomások szóbeli csatározásáról szól az egész (lehet, hogy
csak én látom sötéten, meg egyébként is mit tudhatok én a világról?). De
mindegy is, nem szeretnék ebbe belemenni. Annyit akartam ebből kihozni, hogy
abszolút nem szoktam felfigyelni a tüntetésekre, sztrájkokra vagy bármely más
politikai eseményre, mert egyelőre nem foglalkoznék ilyenekkel. Erre viszont igenis felfigyeltem, mivel ez
egy igazán érint engem, a kimenetele (nem konkrétan a mai napé, hanem az
egészé) meghatározza a jövőmet.
Maximálisan egyetértek abban, hogy változtatni kell.
Szerintem a legtöbb diák így van ezzel, hiszen ők mindig elégedetlenek a sok
tanulnivalóval, a koránkeléssel és a többivel. Ez természetes, viszont akkor
már gond van, ha ez komolyra fordul. Hogyha ez már nem csak üres panaszkodás,
hanem a szülők, a tanárok, a rokonok is igazolják, hogy mennyire leterhelik őket.
Azt hiszem, ez a szöveg már ismerős.
Heti 36 órám van, ami tulajdonképpen manapság egészen
kevésnek számít. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért nincsen semmilyen
különórám vagy mert nem kell korrepetálásra járnom, és így van időm pihenni. Az
a vicc, hogy még így is marha fáradt vagyok. Sosem voltam magolós típus,
mondhatni elég fogékony vagyok mindenre, ráadásul viszonylag nagy mennyiségű
lexikális tudást tudok elraktározni, ami a jelenlegi elvárásoknál tényleg
hasznos. Jó tanuló is vagyok, mégis van, hogy két és fél órát kell tanulnom
naponta, és nem azért, mert magát a szóbelit tömöm a fejembe. Megírom a
rengeteg házit, amit azért kapunk, hogy gyakoroljunk, mivel erre nincs idő a
tanórákon.Egy kicsit átláthatóbban:
Magas óraszám
Mint már említettem, heti 36 órát vagyok bent a suliban. Ez
egy elég kedvező szám, annak ellenére, hogy így is negyed háromkor kerülök ki a
padból. Persze, én megint csak szerencsés vagyok, hiszen tíz percnyire lakom az
iskolától, de vannak, akiknek több, mint egy órát kell utaznia, hogy
hazajusson, és akkor még nem volt különórán, korrepetáláson, nem tanult, és nem
élt társasági életet, holott ezt mind-mind elvárják egy egészséges kamasztól.
Ami igazán érint engem ennek kapcsán, az az, hogy csak egy
fakultációt lehet felvenni, mert nem fér bele az óraszámba. Hiába esik ki
jövőre egy csomó tantárgy, mindössze heti kettő faktunk lehet majd. Esetemben
ez elég kínos, ugyanis történelemből és magyarból is szerettem volna emeltezni,
ráadásul az, hogy márciusban már el kell döntenem, melyiket választom, azt
jelenti, hogy most ki kell találnom, hogy hova megyek továbbtanulni. És még azt
mondják a felnőttek, hogy van még idő addig… Ez persze egyéni szociális
probléma, de a példát értitek, nem?
Rengeteg felesleges tananyag
Szerintem mindenki tudja, mire gondolok. (De azért kifejtem) Az irodalom, a történelem, a matek anyagot a tanáraim szerint
lehetetlen olyan ütemben leadni, ahogy kérik. Irodalomból (bár alapból le
vagyunk maradva tanárváltás okok miatt) több kisebb részt is ki kellett hagynunk,
nyelvtanból úgy szintén, és csak az érettségihez szükséges részeket vettük át.
Történelemből nemrégiben (nem tudom, pontosan mikor, melyik évben) a felvilágosodás
korát a tizedikes tananyaghoz pakolták, hogy a következő két évben a 20.
Századdal foglalkozzunk. (Remek felosztás)
Régóta téma, hogy a matek, fizika, kémia tananyag legnagyobb
része felesleges és nem hasznosítható. Ez bizonyos szinten igaz, hiszen én,
)mint remélhetőleg) későbbi muzeológus vagy irodalomtörténész, valószínűleg
sosem fogok másodfokú egyenleteket megoldani rögtön azután, hogy a kovalens
kötés fogalmát a tisztítószerek között kutatva mormolnám magamnak, és a Boyle-Mariotte
törvény rendkívüliségén töprengenék. Oké, ez egy eléggé elnagyolt példa,
viszont igaz. A matek mondjuk tanít a logikus gondolkodásra (vagy valami
ilyesmi), a természettudományoknak pedig elég nagy gyakorlati jelentősége van,
amiről jó, ha tud az ember. Kár, hogy a dolgozatokban helyette azt kérdezik,
hogy:
"Egy 600 menetes 10 négyzetcentiméter keresztmetszetű tekercsben a mágneses indukció 0,2 s alatt egyenletesen növekszik zérusról 0,1 T-ra. Mekkora áram folyik a tekercsen, ha a végeit 20 ohmos ellenállással zárjuk, és a tekercsnek is van 12 ohm ellenállása?"
(Fizika 10. Elektromosságtan, hőtan, Mozaik kiadó)
Nem azt mondom, hogy olyan bonyolult lenne kiszámítani vagy hogy egyenesen lehetetlen, de szerintem nem túl hasznos. Ezenkívül kevés idő van
gyakorolni, hogy is volna lehetséges eltöprengeni néhány hasznos dolgon vagy
érdekességeket tanulni? Ráadásul van az az anyagmennyiség (nem, nem a mértékegység), amit már képtelen befogadni az agyad, van, amikor már hiába tanulsz, magolsz, jegyzetelsz, nem megy.
Kísérleti tankönyvek
Nekünk a tavalyi évben volt szerencsénk kísérleti
tankönyvekből tanulni. Igaz, még az első fél év sem múlt el, amikor a
matektanárok úgy döntöttek, hogy rendelünk régi, jól bevált Mozaikokat,
merthogy használhatatlanok voltak a kapott könyvek. (Konkrétan olyan mondatot
találtunk benne, ami értelmezhetetlen volt, ráadásul néhány feladat nem is volt
helyes) A nyelvtant sem használtuk túl sokat, a tanár szóban adta le az
anyagot, aminek a fele sem volt benne… Idén már Mozaikból tanulunk, és ezerszer
könnyebb a tanulás, a tankönyv érthetőbb, összeszedettebb és használhatóbb.
Felszerelés
Ha jól emlékszem, akkor a Teleki vagy Hermann közzétett
pontjaiban szerepelt az is, hogy biztosítsák a mindennapi testneveléshez
szükséges felszereléseket is. Erről is lenne egy-két gondolatom, de én ezt
kibővítem az összes tantárgyra.
Idén a sulimban voltak bizonyos felújítások. Kicserélték az
ablakokat, ugyanis nem zártak rendesen. (Sehogy sem) Az udvart is
„felújították”. (Ez azt jelenti, hogy lebetonozták, de ugyanúgy ott a Mariana-árok,
ahogy mi nevezzük; egy körülbelül egy méter átmérőjű aszfaltdarabokkal teli csík,
ami miatt elég nehéz a kinti tesi, de nincs kilátás arra, hogy ez megváltozik,
ugyanis nem fér bele a költségvetésbe. Ez elég igazságtalan, hiszen a sulin
legalább húsz éve nem faragtak) A tesi felszerelések annyira nem szörnyűek, bár
néha félő, hogy a gerenda összecsuklik a diákok alatt… Ilyen szempontból szerencsések vagyunk.
A többi tantárgyat tekintve nem bővelkedünk eszközökből. A töri térképek szakadtak, de azért használhatóak,
de földrajzra nincsen megfelelő. Matekból nincsen nagy vonalzó, körző,
szögmérő, így a feladatokat nem tudjuk ott megoldani. A fizika kísérleteket
rendre nem tudjuk elvégezni, mert még a tanári eszközök is töröttek, rosszak,
elnyűttek, mert már vagy húsz-huszonöt éve nem vettek újat, hiszen nincs rá
pénz, diákkísérletekre pedig nem is álmodhatunk. Ugyanez a helyzet kémián. A
suli pedig másfél éve gyűjtött egy szintetizátorra, mert arra sem volt pénz,
hogy az ünnepségeken ne a diákoknak kelljen bevinniük a sajátjukat, hogy
megtarthassák az előadást, ugyanis csak egy zongoránk van, aminek a pedálja rossz.
A mi sulink nem lepukkant, szegény és koszos, ráadásul még
csak a teljesítménye sem rossz, de elég sok mindenben hiányt szenvedünk. Ha
csak a mi iskolánk lenne ilyen helyzetben, akkor még azt mondanám, hogy a
vezetőségnek vagy esetleg az önkormányzatnak kellene valamit másképpen
csinálnia, de ahogy az ismerőseimtől hallom, a híradóban látom vagy az
interneten olvasom, nem csak nálunk van ez így. És ha ez országos szintű, akkor
nyilván nem az önkormányzatokat kell hibáztatni…
A tanárok
Nem, velük nincs semmi baj. Azaz van, de nem azért, mert ők
nem végzik jól a dolgukat, hanem azért, mert fáradtak, túlterhelt,
frusztráltak, ahogy a diákok is. Sosem utáltam a tanáraimat, nem is nagyon
szidtam/szidom őket, hiszen nekik akkor is az a munkájuk, hogy leadják az
anyagot, ha az a duplájára nő, erről pedig nem tehetnek. Sokszor ők is
bevallják, hogy nem értik, ezt miért kell megtanulnunk, mikor ők, mint szaktanárok,
ezt emelten vették.
Abba belegondoltatok már, hogy nekik mennyit kell dolgozniuk?
Nem állítom, hogy másoknak nem rossz, nem kell hajnalban kelnie, megerőltető
fizikai munkát végeznie, és hogy ők nem érdemelnék meg a megfelelő fizetést, de
mivel most az oktatásról van szó, ezért mellőzném őket, ha ez nem túl nagy
pofátlanság. Tehát a tanároknak a mi sulinkban speciel négyig bent kell
maradniuk (ha helyesek az információim). Nekik is vannak hét-nyolc óráik,
persze több a lyukas órájuk, mint nekünk. Sokan azt gondolják, hogy nekik
tulajdonképpen ennyiből áll az egész. Napi öt-hat óra, négyig dolgozatjavítás,
és már mehetnek is haza. Kár, hogy ez nem így van. A legtöbb tanár még otthon
is dolgozik, összeállítja a témazárót, javítja a dolgozatokat, óratervet készít
ki tudja hány osztálynak. És akkor még nem beszéltünk a korrepetálásokról, amik
igenis elvesznek az idejükből, vagy a tanítás utáni programok szervezéséről, a
diákönkormányzat igazgatásáról, a szakkörökről, amik ugyebár az ő feladataik.
Nekik is jár a pihenés. A fizetésről nem tudok túl sokat,
nincsen személyes tapasztalatom, de jó néhány osztálytársam tanárgyerek, és az
ő állításaik szerint nem túl fényes a helyzet.
Felsoroltam tehát jó néhány dolgot, de ennél még több és
bonyolultabb probléma is létezik. Ezeknek a taglalásába nem kezdenék bele,
ugyanis már így is hosszúra nyúlt a cikk, pedig még nem is beszéltem a mai
napról.
Ha valaki megnézi az időt a bejegyzés alján, láthatja, hogy
bizony tanítási időben írom ezt a bejegyzést, tehát támogatom az ügyet. Ez így
is van. Saját döntésemből csatlakoztam az eseményhez, a szüleim semmilyen módon
nem befolyásoltak, csak annyiban van ehhez közük, hogy igazolják a
hiányzásomat.
Ez utóbbit azért éreztem szükségesnek leírni, mert nagyon
sokan támadják a szülőket, amiért nem engedik iskolába a gyerekeiket, azaz
zsarolják a kormányt, és szeretném, ha mindenki tudná, hogy az én esetemben ez
nincs így. (Véleményem szerint máshol sem) Nem is értem, hogy miért gondolják,
hogy ez zsarolás, vagy hogy a gyereket belevonják a politikába. Szerintem a
legtöbb diák, aki a mai napon nem ment iskolába, saját döntéséből tette ezt. A
kisebb gyerekek talán nem, de szerintem tíz éves kortól már képesek vagyunk
bizonyos módon önállóan mérlegelni ezt az egészet, és szülői ráhatás nélkül is
dönteni. Az pedig, hogy ez egy zsarolás a szülők részéről, butaság. A szülő
eszközként használná fel a gyerekét azért, hogy a tanároknak jó legyen?
Szerintem ez egy kicsit sántít. Nem inkább arról van szó, hogy a szülők a
gyerekeikért és a gyerekeikkel karöltve tiltakoznak?
Azt remek ötletnek tartom, hogy programokat szerveztek a mai
napra, hogy a diákok most is tanuljanak, fejlődjenek, ne pedig lógjanak. Én is
szívesen vennék részt egy ilyen programon, viszont úgy döntöttem, hogy inkább
írok egy bejegyzést erről az egészről, aztán tételeket dolgozok majd ki, majd
pedig közösségi szolgálatra megyek, azaz sajátos módon töltöm hasznosan az
időmet.
Az viszont kérdéses, hogy mit is érhetünk el ezzel a „csendes
tiltakozással”. Sokan úgy gondolják, hogy ez a nap is csak arra szolgál, hogy a
gyerekek ne tanuljanak. (Ez már csak azért sem igaz, mert rengeteg oktató
jellegű programot szerveztek) Mások azt mondják, ahogy már fentebb is
említettem, hogy ez zsarolás, a gyerekek eszközként való felhasználása. Hogy
ezt miért nem tartom valósnak, azt már kifejtettem. Néhányan inkább azzal
jönnek, hogy úgysem lesz eredménye, végül is mit harcolhatnának ki így? Erre
csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. Talán nem is az a lényeg, hogy
konkrétan ezzel a mozgalommal, mit lehet elérni. Inkább az, hogy mit is indít
el, milyen hatást kelt az emberben, és mekkora lesz a sajtóvisszhang. Elvégre
az, hogy az internet ettől zeng, hogy a tiltakozás benne van a tévében, az
újságokban, hogy szinte napi téma az oktatási rendszer, tulajdonképpen azt
segíti elő, hogyne évüljön el az egész, és hogy minél több ember figyelmét
felhívja a változás szükségességére és a tiltakozás jogosságára.
Az én szavam nem túl mérvadó, a véleményem nem feltétlenül
bölcs, és lehet, hogy nem látom át a teljes képet, hiszen még nem vagyok elég
jártas a politikában vagy a médiában, de tartom magam az elképzelésemhez. Szerintem
jó és fontos ez a megmozdulás, a változás pedig ha nem is feltétlenül
szükséges, de ajánlott volna.
Remélem tetszett ez a „cikk”, és hogy nem üldöztelek el ezzel
a témával! Senkire sem szeretném rábeszélni az
véleményemet, nem ilyen céllal írtam meg ezt a bejegyzést, viszont
kíváncsi vagyok a ti gondolataitokra, ha szeretnétek, írjatok nekem kommentben!
További szép napot!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése