A hét szava #1

Sziasztok!

Tavasszal valahogy mindig teljesen leépülök. Fogalmam sincs, hogy miért pont ebben a csodálatos évszakban, amikor az idő melegebb lesz, a virágok rügyezni kezdenek és minden napfényben fürdik, de tény, hogy április-május környékén mindig teljesen kész vagyok. Azt hiszem, ezt nevezik tavaszi fáradtságnak. Elég kellemetlen, főleg, hogy így mindig enyhe romlás tapasztalható a jegyeim esetében is, ami az utolsó hajrá előtt nem éppen kedvező. Mivel azonban, én végtelenül optimista vagyok, meglátom ennek is a jó oldalát. A leépülést észlelvén az enyhe kedvtelenség után nekiállok újratervezni az életemet, aminek köszönhetően újabb és újabb izgalmas hülyeségekkel állok elő. 

Az idei tavasz legnagyobb hülyesége pedig a következő cikksorozat is, amit ki tudja meddig folytatok majd. A lényege, mint a címben elrejtve is megtalálhatjátok, hogy a héten kiválasztok egy szót, ami számomra valamilyen módon so
kat jelentett, és arról írok néhány dolgot. Ne kérdezzétek, honnan jött ez a fantasztikus ötlet, mert nem akarjátok tudni. Csak élvezzétek a gyümölcsét. (Még ha kesernyés is.)

A hét szava tehát: elidegenedés

Miért? Sajnos ehhez a szóhoz nincsen semmilyen sztorim, pedig jó volna úgy kezdeni a cikksorozatot, hogy igazán felkeltem a figyelmet. Én viszont már csak ilyen amatőr blogger vagyok, szóval... Irodalmon Csokonai A Magánossághoz című versével kapcsolatban említettük meg ezt a szót, ami elnyerte a tetszésemet. A jelentése egyértelműen negatív, van benne valami keserű felhang. Ennek ellenére jó kimondani, valószínűleg az egyforma magánhangzók és a lágyabb mássalhangzók miatt. Ezenkívül szerintem gyönyörűen körbeír egy kellemetlen folyamatot, és ez tetszik.

Idézet: 

"Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az űrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől."

Müller Péter

Ti mit gondoltok erről a szóról? Számotokra mit jelent? Írjátok meg kommentben!