2016. Május - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

Igaz, nem látjátok, de el tudjátok képzelni, hogy mennyire szégyellem magam. Nem, nem azért, mert megint később hoztam a hó végi bejegyzést (na jó, egy kicsit azért is). Inkább azért, mert ebben a hónapban egyszerűen... képtelen voltam olvasni. Minden bizonnyal valami komoly trauma érhetett, mert egyszerűen nem bírtam a fenekemen maradni és olvasni. Ilyen talán még sosem fordult elő velem... 

Nem gyűjtenék kifogásokat (de azt teszem), ebben a hónapban rengeteg elintéznivalóm volt. Annak ellenére, hogy mostanában belelendültem a könyvvásárlásba, valahogy nem sikerült utolérnem magam magával az olvasással. Sokszor voltam közösségi szolgálaton, és a suli is rendesen megszívatott. Az utolsó előtti héten mindennap témazárókat írunk, meg egy matek kisérettségit, szóval ki sem látszom a tanulnivalók mögül. Gyenge kifogás, de igaz. 

Így történhetett meg az a szörnyűség is, hogy mindössze három könyvön rágtam át magam májusban.

1. Audrey Neffenegger: A Highgate temető ikrei (moly.hu)

"A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is. 

Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól. 

Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt…

Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról."

Nem olvastam Az időutazó feleségét, még csak a filmet sem láttam, szóval nem voltak különösebb elvárásaim a könyv felé. Tulajdonképpen azért vettem meg, mert szerettem volna valami olyat olvasni, ami nem igazán az én műfajom, és azt hiszem, ilyen szinten jól is választottam. A természetfelettit keveri a való világgal, ami rendkívül érdekes. Életszerű, reális, szépen kivitelezett könyv, és van mélyebb üzenete. Ennek ellenére nem kimondottan jó olvasmány, nem haladtam vele túl gyorsan. 

2. Sophie Hannah: A monogrammos gyilkosságok (moly.hu)

"1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb.

Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját."

Mielőtt még kétségbeesnétek, közölném veletek a jó hírt; erről már írtam egy hosszabb bejegyzést, amelyet még nem tudom mikor olvashattok majd. Ennek okán nem is szeretnék túl sokat mondani erről a könyvről, legyen annyi elég, hogy egyetlen gyenge idegzetű Christie-rajongónak sem ajánlom, de még csak krimikedvelőknek sem.

3. Kondor Vilmos: Budapest Noir (moly.hu)

"Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel."

Ahhoz képest, hogy a könyv elején mennyit dicsérték, egyáltalán nem volt nagy szám. Nem volt különösebben csavaros az ügy, a megfogalmazás sem volt extra, és a szereplők sem mozgatták meg a fantáziámat. Ezenfelül viszont nincsen nagyobb hibája a könyvnek. Szerintem csak nekem nem jön be az ilyesféle stílus, az ilyen krimi, szóval azért még merem ajánlani. 

Mint láthatjátok, rossz hónapom volt. Remélem, hogy a következő már jobb lesz, hiszen itt a nyár meg a szabadság, csak megélénkülök majd egy kicsit! Ebben a hónapban nincs túl sok választási lehetőségem, de a kedvencnek Kondor Vilmos Budapest Noir-ját mondanám. Könnyebben emésztettem meg, mint a Highgate temető ikreit.

Ti miket olvastatok ebben a hónapban? Mit szóltok az év végi hajtáshoz? Várjátok már a szünetet? Írjátok meg kommentben!