Sziasztok!
Hol volt, hol nem volt egyszer egy kezdő, ám félén bloggerina, aki csak távolról szemlélte az interneten szövődő kapcsolatokat és az egyre inkább vonzó közösség kialakulását. Vágyakozva leste a vidám kommenteket és lájkokat, az interjúkat és a kritikát, egészen addig, amíg meg nem látott egy posztot, egy ajánlatot, amelyre nem lehetett nemet mondani.
Igen, én az aszociális blogger, az, aki még a barátaival is csak vonakodva mozdul ki, az, aki öt perc után legszívesebben hazarohanna még a sarki boltból is, megkockáztattam egy ilyen merész vállalkozást. Csatlakoztam ehhez a hm... projekthez, de - mint általában - most is csak passzív szemlélőként vagyok jelen. Oké, nektek bevallom. Valójában már most kifordultam önmagamból, és kommenteltem párszor, lájkoltam, tehát életjelet adtam magamról. Köszönöm, tapsot nem kérek.
Na mármost, remélem, hogy ezen a bloggertalin sikerül majd megismerkednem egy-két "híres" bloggerinával, és hogy nem fogok nagyon kilógni a sorból. Érdekes programnak ígérkezik, szóval semmiképpen sem szeretném kihagyni, úgyhogy... a végén még új emberekkel fogok megismerkedni. (A legrosszabb rémálmom...)
Tulajdonképpen csak ennyiről szerettelek volna tájékoztatni titeket, szóval... Sajnos ez a bejegyzés kérdés és tartalom nélküli, úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót. Kellemes szerda délután meg csütörtök délelőttöt, pimaszul vigyorogva jelentem, hogy az én első órám holnap elmarad (kémia), szóval alhatok. Remélem nektek is hasonlóan szerencsésen alakulnak a dolgaitok, sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése