Sziasztok!
A minap éppen a könyves polcomat rendezgettem (amely tevékenység egyébként méltánytalanul keveset szerepel a napirendemben), mikor is a kezembe akadt az Enigma, amelyet olyan két éve kaphattam születésnapomra. Nézegettem, lapozgattam, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ismét elmélyülten olvasom egészen addig, míg ki nem végeztem. Ritkán szoktam ilyet mondani, de a másodjára még mindig ugyanannyira tetszett, mint elsőre. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy írnom kell róla egy igen dicsérő hangvételű bejegyzést.
Információk
Az íróról
Az Enigma egy egyszerű, könnyed történet, amely egyenlő mértékben gondolkodtat el és nevettet meg. Vannak benne izgalmak, akciódúsabb jelenetek, illetve mélyebb, érzelgősebb részek is, így tulajdonképpen bárkinek az érdeklődését felkeltheti.
Sajnálatos módon nem találtam róla semmilyen érdemleges információt. Ami azt illeti, konkrétan semmit sem találtam róla. Egy biztos: két könyvet adott már ki, az Enigmát és annak folytatását az Ezüsthídat.
Író. Helena Silence
Kiadás éve: 2012
Kiadó. Könyvmolyképző
Eredeti cím: Enigma
Oldalszám: 358
Ár: 2999 Ft
Fülszöveg:
"Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző.
Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak.
Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse.
Ám jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal.
Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit..."
Részlet:
"A napok észrevétlen gyorsasággal peregtek. Kezdtek homályosabbá válni a régi emlékeim, és ez halálra rémített. Ahogy telt az idő, a rémálmok is úgy váltak fokozatosan lágyabbá, sokkal kevésbé ijesztővé. Némelyik napon egészen jól éreztem magam; ha óvatos voltam, megúsztam problémák nélkül. De voltak pillanatok, amelyekben ismét belém hasított a veszteség. Bármennyire is próbáltam, egyszerűen képtelen voltam megszabadulni a bűntudattól. Lüktetett bennem, mint egy elfertőződött seb. Úgy éreztem, törlesztenem kell. hogy mit is pontosan és kinek, azt még magam sem tudtam. Egyszerűen tenni akartam valami fontosat, hogy a világom újra helyreálljon."
A történet
A 18 éves Lena Wall szülei tragikus halálát követően nagybátyjához költözik Colorado Springsbe. Tartózkodó magatartása ellenére hamar összebarátkozik a szomszédlánnyal, Zoe-val, illetve annak bátyjával is megismerkedik. Alex-szel nemsokára intimebb kapcsolatba kerül, de a boldogságuk természetesen nem tarthat sokáig... Lena eközben megpróbál alkalmazkodni a vidéki élethez, melyben egyre nagyobb szerepet játszik az ősei által épített Enigma és a nagybátyja, Victor. Vajon Lena képes lesz irányítani a képességeit? Képes lesz majd másokra javára fordítani azt? És egyáltalán képes lesz-e megbirkózni a rá leső veszélyekkel?
A véleményem
A történet maga szerintem nagyon érdekes, bár kétségkívül tartalmaz néhány közhelyet is. Ott van például az eleinte ellenséges, gúnyolódó fiú, aki a későbbiekben természetesen elnyeri majd a lány tetszését, a csinos, cserfes legjobb barátnő, vagy a szülők halála. (Igen, sajnos manapság ez már kissé elcsépelt) Ezeket viszont több eredeti mozzanat is ellenpontozza. Lena képessége korántsem mindennapi, tulajdonképpen kicsit hasonlít a jósláshoz, ugyanakkor mégis teljesen más. Pontosan nem határozzák meg, mit jelent érzőnek lenni, ami elgondolkodtatja az embert. Ezenkívül a történetben több, valóban nem várt fordulat található, amelyek izgalmassá teszik a regényt.
Az írónő stílusa rendkívül megnyerő. Van benne valami, ami miatt az ember azt érzi, tovább kell olvasnia. Egyáltalán nem erőltetett vagy cikornyás, nem esik túlzásokba. A maga egyszerű, köznapi nyelvén fejezi ki az érzéseket, írja le a helyszíneket, az embereket és a cselekvéseket, mégsem nevezhető a stílusa unalmasnak vagy esetlennek.
A karakterek mind remekül el lettek találva. Lena intelligens és kedves, aki megpróbál küzdeni a fájdalommal és a bűntudattal, miközben a képességeivel és az azok adta lehetőségeivel is szembe kell néznie. Annak ellenére azonban, hogy komoly érzelmi teher nehezedik rá, ő kiválóan helytáll, anélkül, hogy egy pillanatra is önsajnálatba burkolózna. Zoe és Alex már sablonosabbak, ugyanakkor mégis kitűnnek a már jól ismert karakterek közül. Mindkettejüknek megvan a maga múltja, jelenje és jövője, amelyekről meg is tudhatunk pár dolgot. Victor keveset szerepel a könyvben, legalábbis ahhoz képest, hogy fontos szerepe van, ennek ellenére kedveltem. Talán ez volt az egyetlen könyv, amelyben egyik karaktert sem utáltam.
Miért ajánlom?

Bevallom, egyelőre nem tudtam magam rávenni arra, hogy elolvassam a második kötetet. Azt hallottam, hogy ijesztő, és bár elolvastam az első néhány fejezetet, még nem jöttem rá, hogy mire gondoltak. Viszont inkább nem folytattam, mert unalmasnak találtam, féltem, hogy a véleményem emiatt meg fog változni az első részről is.
Ti olvastátok már? Ha nem, akkor ezek után tervezitek? Írjátok meg kommentben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése