Agatha Christie: Frankfurti utas

Sziasztok!

Ezúttal is a Christie-életmű egy darabjával jelentkezem. Bevallom, sokáig nem terveztem elolvasni ezt a könyvet, bár tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis sort kell kerítenem rá. Jó, nem kényszerből, de mivel gyűjtöm Christie műveit, ezért illene ismernem is őket, meg egyébként is nagyon szeretem a könyveit. Anyukám vette meg nekem, méghozzá a megkérdezésem nélkül. Én előtte még csak nem is hallottam róla, a fülszöveget olvasva pedig abszolút nem lettem izgatott. Ennek ellenére belekezdtem, és hogy mi lett belőle? Olvass tovább, és szenvedj velem!

Információk

Az íróról

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én.  A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak. Aznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelbe n azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Ak árhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.

Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.

A könyvről

Eredeti cím: Passenger to Frankfurt
Műfaj: politikai krimi
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1970
Magyarul megjelent: 2013
Fordította: Katona Tamás
Oldalszám: 322
Ár: 2500 Ft
Molyértékelés: 53% (21 csillagozás)
Fülszöveg:

"A frankfurti repülőtérre irányítják át a köd miatt a genfi járatot. Sir Stafford Nye közömbös, neki egyik repülőtér olyan, mint a másik. De bájos útitársnője hihetetlen történetet ad elő neki. Ha nem segít, a nő életébe kerül a köd. Arra kéri, adja kölcsön személyazonosságát, hogy épségben elérhessen Londonba. Sir Staffordnak tetszik a kockázat (és a nő), odaadja hát jellegzetes köpenyét és útlevelét. Legközelebb Londonban találkoznak, egy hangversenyen a Royal Albert Hallban. Aztán eljutnak együtt a világ négy sarkába, amíg a nagy összeesküvést próbálják leplezni, ami lázadásra, rombolásra bujtogatja a fiatalokat. De mi köze mindehhez az ifjú Siegfriednek Wagner operájából?
A regény új fordításban jelentetjük meg."

A véleményem

A történet

"Ha titokban akarjuk tartani beszélgetésünket egy lehallgatott szobában, ki kell nyitni a csapot." 

Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy a kisebb-nagyobb spoilereket teljes mértékben kikerüljem, ezért most nem lehetek annyira bőbeszédű, mint máskor. A fülszöveg tapintatosan csak a leglényegesebb dolgokat közli, ám ezzel óhatatlanul is abba a hibába esik, hogy még a felét sem adja át annak a hangulatnak, amit a könyv áraszt magából, és tényleg nem lehet következtetni a további cselekményekre. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, de az biztos, hogy engem alaposan megzavart.

Tévesen arra következtettem, hogy Stafford Nye Tommyhoz és Tuppence-hez hasonlóan belekeveredik majd egy nyomozásba, ami talán a színfalak mögött zajlik, talán nem. Többé-kevésbé azért bejött a számításom, de inkább kevésbé... 

"Nem képtelen ez a történet - bár a képzelet műve."

Hogyan jellemezném ezt a történetet? Izgalmas, romantikus, fordulatos, netán meglepő? Nem. Bár szívesem illetem Christie könyveit ezekkel a szavakkal, erre most semmiképpen sem használhatom őket. Inkább azt mondanám, ez a történet kusza, valószerűtlen és szörnyen zavaros. Higgyétek el, vérzik a szívem, hogy ilyeneket kell írnom, de ez az igazság. (Christie mentségére szóljon, hogy e könyv megírásakor és kiadásakor már nyolcvan körül járt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az öregsége szellemi leépüléssel járt volna, nem, erről szó sincs. Csak azt, hogy ez enyhítő körülmény.)

A zárlat meglehetősen kétértelmű volt, nyitva hagyott egy csomó kérdést, és ettől számomra befejezetlen maradt. 

A karakterek

A helyzet az, hogy Agatha Christie ebben a regényben elég sok szereplőt mozgat, ami miatt szintén kissé érthetetlen az egész. Ezenkívül annyira titokzatos minden és mindenki, hogy spoiler nélkül megint csak nehéz írni. Ezért is említek meg egyetlen karaktert, méghozzá Stafford Nye-t, aki félig-meddig könnyen jellemezhető.

Sir Stafford Nye valamiféle diplomataként szolgál, aki bár jó eszű, értékes képességekkel megáldott férfi, nem vitte sokra az életben. Sokan megbízhatatlannak tartják, ugyanis hajlamos arra, hogy komolytalanul viselkedjen a legégetőbb helyzetekben is. A karaktere érdekes volt, bár ahhoz képest, hogy az ő személye vezetett be minket a történetbe, elég keveset szerepelt. Vele kezdődött minden és vele is zárult, ennek ellenére nem volt különösebb jelentősége. 

Összességében véve nem ajánlanám azoknak, akik nem rajonganak megszállottan Agatha Christie-ért. Tulajdonképpen még a rajongóknak sem tudnám határozottan ajánlani, ugyanis eléggé kiábrándító. Persze azért minőségileg nem rossz, sőt, szerintem egyes mai könyveknél még így is mérföldekkel jobb, de a többi művéhez képest sokkal, de sokkal unalmasabb.

Ti olvastátok már? Mit gondoltok róla? Mi a kedvenc Agatha Christie-tek? Melyiket ajánlanátok rajongóknak és nem-rajongóknak? Írjátok meg kommentben!