Sziasztok!
Ma egy régebben olvasott Poirot regénnyel érkeztem. Az Ackroyd-gyilkossággal még általános iskolás koromban találkoztam először, akkor, amikor még nem voltam eléggé... tudatos olvasó ahhoz, hogy felfogjam, micsoda kincset tartok a kezemben. Nemrégiben sikerült szert tennem egy példányra, és természetesen azonnal újraolvastam. Különös, de attól függetlenül, hogy végig ismertem az indítékot, a módszert, az elkövetőt, rettenetesen élveztem az első oldaltól az utolsóig.
"Az igazság, akármilyen csúf önmagában, mindig érdekes és gyönyörű annak, aki kutatja."
Információk
Az íróról
Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én. A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak. Aznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelbe n azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Ak árhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.
Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.
A könyvről
Eredeti cím: The Murder of Roger Ackroyd
Műfaj: krimi
Kiadó: Európa Könyvkiadó, Magvető Kiadó, Alexandra/Népszabadság/Európa
Eredeti kiadás éve: 1926
Magyarul megjelent: 1974, 1999, 2000, 2007, 2012
Fordította: Szilágyi Tibor
Oldalszám: 312/314/328/348
Ár: 2500 Ft
Molyértékelés: 93% (436 szavazat)
Szemszög: E/1
Fülszöveg:
"King's Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán „szürke agysejtjeit”.
Agatha Christie regénye változatlanul lebilincselő olvasmány."
Idézetek:
"– Mindenkinek van valami rejtegetnivalója - idéztem mosolyogva.
– Pontosan.
– Még mindig ezt hiszi?
– Erősebben, mint valaha, barátom. De nem könnyű Hercule Poirot elől elrejteni a dolgokat. Különös érzéke van hozzá: kitalálja."
"– Les femmes – általánosított Poirot. – Csodálatosak! Összevissza találgatnak, és valami csoda folytán igazuk van. Nem mintha pontosan ez történne. A nők öntudatlanul ezer apró részletet megfigyelnek, anélkül, hogy maguk is tudnák. A tudatalattijuk összegzi ezeket a dolgokat... ők meg intuíciónak nevezik a végeredményt."
– Sejtek? – bámult el a felügyelő.
– Az agy kis szürke sejtjei – magyarázta a kis belga.
– Ó, persze, de hát azokat, azt hiszem, mindnyájan használjuk.
– Többé-kevésbé – mormolta Poirot."
A kötet Poirot mester bravúrja címen is megjelent.
A véleményem
A történet
Dr. Sheppard nővérével éldegél a csendes kis faluban, nevezetesen King's Abbotban. A pletykák fő tárgya mostanság Mrs. Ferrars öngyilkossága és a Vörösfenyőbe költözött, köpcös úriember személye, azonban nemsokára egy sokkal nagyobb horderejű ügy borzolja fel a kedélyeket; a Fernly Park urát, Roger Ackroydot meggyilkolják! Vajon kinek állt érdekében, hogy végezzen vele? És vajon kinek volt lehetősége rá? Hercule Poirot még korai nyugdíjazása ellenére is beveti a szürkeállományát, és végére jár az ügynek!
Agatha Christie történeteire többnyire az a jellemző, hogy rettenetesen sokrétűek. Mindegyikben van egy kis romantika, humor, magánéleti vagy közösségi tragédia, izgalmas és rejtélyes, de nem átall lassítani a tempón, hogy egy kicsit elfilozofálgathassunk. Talán éppen ezért olyan életszerűek. Az Ackroyd-gyilkosság nem egyhangúbb, mint a többi, viszont a krimiszál érzéseim szerint sokkal hangsúlyosabb, erősebb, mint máskor.
"Végig fogom vinni magát azon az úton, amelyet én is végigjártam. Lépésről lépésre el fog kísérni, és maga is látni fogja, hogy az összes tény egyértelműen mind ugyanarra a személyre utal."
Bár ezeket a szavakat, Hercule Poirot a végjáték során használta, szerintem elég jól jellemzik azt, ahogy dr. Sheppard elmeséli a történetet. Alaposan, pontról pontra átveszünk minden tényt, miközben az események egyre csak szaporodnak. Ennek ellenére nem túl mozgalmas a könyv cselekménye, ugyanis azontúl, hogy meggyilkolják Roger Ackroydot, nem számíthatunk megrendítő, csavaros és titokzatos jelenetekre, bár fordulatokból nincs hiány.
Minden a bűntény köré rendeződik, a mellékszálak tényleg meghúzódnak a háttérben. A történetvezetés fantasztikus, sorban tárja elénk a tényeket, és bár a bevett helyszínek háromszögéből (a Fernly Park, a Vörösfenyő és dr. Sheppard otthona) csak nagy ritkán mozdulunk ki, egy pillanatra sem lesz kevésbé érdekfeszítő a rejtély. A légkör feszült, de ez nem érződik olyan intenzíven, ezért egyszerre kellemesen könnyed és borzongatóan izgalmas történettel állunk szemben.
Megjegyzés: Már elsőre is tudtam ki a gyilkos, valahogyan ösztönösen megéreztem. Az idézeteknél lásd a magyarázatát ennek az "intuíciónak". Amúgy nagyon büszke voltam rá akkoriban, ezért is jegyeztem meg, ugyanis rettenetesen nagy a csattanó a végén.
A karakterek
Doktor James Sheppard a falu orvosaként dolgozik, agglegény, aki Caroline-nal, a vénkisasszony nővérével lakik együtt. Egyik hobbija a kertészkedés, a másik pedig az, hogy a kis műhelyében mindenféle hasznos dolgokat találjon fel. Kéziratot készít a gyilkossági nyomozásról, amelyben Poirot-val dolgozik együtt. Nem különösebben pletykás alkat, és racionálisabb elme, mint Hastings. Őszintén szólva humoros, akkurátus és kedvelhető karakternek tartom.
"Watsont játszottam a nagy Sherlock Holmes mellett."
Caroline Sheppard a mi önjelölt narrátorunk nővére. Férjezetlen, és ő a falu egyik legjobb hírforrása. Folyton pletykál, mindig mindent kikutat, mindig mindenről tud. Nekem mindenestül tetszett a karaktere, bár tény, hogy a legtöbb embert igazán kiidegelte.
"Aki az útlevelek kérdőíveit kitalálta, nagyon hasonlíthatott Caroline-ra."
 |
| Jelenet Az Ackroyd-gyilkosság című filmből |
"Nem hiszem, hogy Mrs. Ackroyd örülne, ha hallaná, hogy öreg hölgyként emlegetik. Biztosan tekintélyes összeget költ kozmetikára."
Blunt őrnagy a nagy oroszlánvadász, aki a világot járja, de főleg a Keletet. Erős, de faragatlan férfi, szófukar, és nemigen tudja, hogyan illik viselkedni egy fiatal hölgy jelenlétében. Ackroyd jó barátja volt.
A Fernly Park személyzete: Geoffrey Raymond fiatal, jóképű titkár, akinek szinte mindig jó kedve van. Munkáját remekül végzi, kedves ember. Parker két éve szolgál inasként a házban, nem lehet rá panasz. Elsie szobalány, rá szintúgy nem lehet rosszat mondani. Ursula Bourne magának való, csinos cselédlány, aki éppen felmondott. Miss Russel egy szigorú, szép, de már idősödő nő, aki a fájós térde miatt keresi fel a mi jó doktorunkat.
És végezetül következzék az egyedülálló, az utánozhatatlan, a világ legnagyobb detektívje, Hercule Poirot! (Oké, Sherlock Holmes sokkal híresebb, de ez most mellékes.) Mivel mindannyian tudjuk, legalábbis nagyon remélem, hogy így van, milyen zseniális a mi kis belgánk, így csak néhány idézettel adóznék a tiszteletére.
"Vannak pillanatok, amikor borzasztóan vágyakozom Hastings barátom után. Ez az a barátom, akiről meséltem magának... aki most Argentínában van. Mindig mellettem volt, amikor nagy ügyet vizsgáltam. És segített nekem... igen, gyakran segített. Mert volt egy kitűnő képessége, az, hogy öntudatlanul belebotlott az igazságba... anélkül, hogy észrevette volna, bien entendu. Időnként mondott valami különlegesen nagy szamárságot, és íme!, az a csacsi megjegyzés feltárta előttem az igazságot! És aztán az a szokása, hogy feljegyzéseket készített az érdekes ügyekről."
[Egy kis segítség annak, aki nem volna olyan jártas a Christie-regényekben: Arthur Hastings egy Somme-nál lesérült katona, aki egy időben Londonban lakást bérelt Poirot-val, és feljegyzéseket készített a legtöbb ügyét illetően. Később megházasodott, és Dél-Amerikába költözött egy farmra, de a további Poirot regényekben többször is feltűnt.]
"Minden valószínűség szerint ez lesz az utolsó eset, amelyben nyomozok. De Hercule Poirot nem fogja kudarccal befejezni a pályáját. Messieurs et mesdames, kijelentem önöknek, hogy tudni akarom. És tudni is fogom... mindannyiuk ellenére."
[Megjegyzés: Agatha Christie-nek mostanra elege lett Poirot-ból, ezért úgy döntött, hogy megszabadul tőle. Mint tudjuk, Doyle-nak is volt egy agymenése, de Christie kevésbé volt szadista, így úgy döntött, hogy nyugdíjba küldi az idős detektívet. Később azonban rájött, hogy nem tudja maga mögött hagyni a pedáns belga karakterét, így újra hivatalba állította, és még számos regényt írt az ő főszereplésével. Például ezt. Ugyanis Poirot ekkor már vidékre költözött, de elunta magát. És nem mellesleg pont kapóra jött egy gyilkosság.]
"– Drága Caroline – mondtam. – Afelől nincs semmi kétség, hogy ez az ember miféle: nyugalomba vonult fodrász. Csak nézd meg a bajuszát."
"(...) Nincs érdekesebb munka a világon.
– Igen? – mondtam biztatóan. Egy pillanatra erősen munkált bennem Caroline szelleme.– Az emberi természet tanulmányozása, monsieur!– Nahát – mondtam kedvesen. Nyilvánvaló: nyugalomba vonult fodrász. Ki ismeri jobban az emberi természet titkait, mint egy fodrász?"
[Megjegyzés: Amikor először láttam Poirot-t, bennem is ilyesféle gondolatok merültek fel.]
Kinek ajánlom?
- Aki szereti Agatha Christie-t
- Aki szereti Poirot-t
- Aki egy csattanóval végződő történetet szeretne olvasni
- Aki szereti az egyszerű stílust
- Aki ki szeretne kapcsolódni
- Aki szeret találgatni
- Aki kedveli az E/1-es szemszöget
Ti kinek ajánlanátok ezt a könyvet? Mi a véleményetek róla? Olvastátok már vagy csak tervezitek? Mit gondoltok, melyek a jobb Poirot-történetek; a külső szemszögből látott, E/3-ban írtak vagy a Hasting által elbeszéltek? Írjátok meg kommentben!
Én egyébként azt hittem, hogy már elolvastam ezt a könyvet, de most rájöttem, hogy csak áll a polcomon borzasztó régóta. Szóval köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet^^ xd
VálaszTörlésÓ, és nem illúzióromboló.
Szia! Igazán nincs mit :)
VálaszTörlésÉs ez egy kivétel :D nézz körül majd, másutt több a kemény kritika xd