Sziasztok!
Végre péntek! Istenem, hogy engem mennyire feldob már maga a gondolat is, hogy egész délután mást sem kell csinálnom, csak olvasnom meg írnom... Az persze mellékes, hogy holnap nekem még suli van, mert végül is melyik osztályt gyötörnének a nyílt napos bemutató órákkal, ha nem az enyémet? (Megjegyzem, harmadik éve, ami komoly igazságtalanság, de mindegy.) A lényeg az, hogy dacára a holnapi kötelezettségeimnek, van időm, hogy egy plusz bejegyzéssel boldogítsalak titeket. Az előző részről szóló bejegyzésemet ITT olvashatjátok el.
Információk
Az író
Legutóbbi alkalommal, amikor rákerestem Szabó Tündére, körülbelül semmi érdemleges információt nem találtam róla. Budapesten született, és a Balla Adrienn sorozat az első könyve. Akkor is csak egy általam olvasott interjúból tudtam meg ezeket. Most, mivel annyira alapos vagyok, ismét megnéztem, hiszen azóta csak eltelt egy kis idő, talán... Először megörültem, mert úgy tűnt, létrehoztak egy wikipédiás oldalt róla, aztán kiderült, hogy nem egészen róla volt szó... Viszont találtam egy weboldalt, amin néhány cikk található tőle. Innen sem tudtam túl sok információt kihámozni, de nektek linkelem, mert először is szerintem érdekes, másrészt pedig lehet, hogy ti nagyobb szerencsével jártok, mint én. IDE kattintva elérhetitek Szabó Tünde blogját.
A könyv
Műfaj/Kategória: ifjúsági krimi
Korhatár: 10+ (talán)
Szemszög: E/1
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 380 (nem tudom, hogy ez hogy jött ki, mert az én példányom speciel 384 oldalas az utolsó oldalakat leszámítva, ahol a harmadik részről van szó, de mindegy.)
Molyértékelés: 87% (56 csillagozás)
A sorozat további kötetei: Az alibi (Balla Adrienn 1.), A hacker (Balla Adrienn 3.) Gázolás (Balla Adrienn 4.)
Fülszöveg:
"Adrienn azt hiszi, hogy a Janó-ügy lezárásával minden visszatér a rendes kerékvágásba, de súlyosan téved. Egyik nap Saci kéri a segítségét, akit azzal vádolnak meg, hogy doppingolt egy teniszbajnokság alatt, és Adrienn azon kapja magát, hogy a „tettest” keresi. A helyzet necces, mert a lány nyomában jár a volt barátja, és ő bárkit lezúz, akiről azt feltételezi, ártani akar Sacinak, és ott vannak a lány csapattársai is, akik előbb kerülnek képbe, mint kellene. Adott helyzetben nehéz eldönteni, ki, miért és tulajdonképpen mit is akar elérni… Az újabb pendrive tartalma viszont csalódást okoz, és Adriennek fogalma sincs, mit kezdjen vele. Végül azonban sikerül megtalálni azt a bizonyos kilógó fonálvéget, kiderül, mit titkolt Balázs… csakhogy az a titok nem egyedül az övé.
Adrienn Zsidai Dóra ügyében sem adja fel a kutatást. Hamarosan feltűnik a fény az alagút végén, és hihetetlen dolgok derülnek ki a nőről."
A véleményem
A történet
A második pendrive megérkezésével zártuk az első részt, és azzal kezdtük a második részt. Adrienn agyrázkódással pihen otthon, édesanyja óvó tekintetétől sújtva, miközben odakinn zajlik az élet. Persze nem kell azt hinni, hogy Adrienn magányos tétlenségbe süpped, dehogyis! Az egyre kuszálódó szálakat úgy vágja át, mint egy vérbeli profi: iskolai hétköznapjait behálózzák a rendőrségi ügyek. A Janó-ügy után egy kellemetlen személy kéri a segítségét, éppen az, akit még látni sem akar: Saci, a lány, aki átvágta Adrienn legjobb barátját. Súlyos vádakkal állnak elő, amelyekkel Saci egész sportkarrierjét alááshatják, eközben Zsidai Dóráról még mindig nincs semmi hír...
A történet még mindig rendkívül kacifántos, a cselekmény összetett és olykor követhetetlennek tűnik. Tetszik, hogy lépésről lépésre haladunk, és bár Adrienn szemszögén keresztül ismerjük meg a történetet, nem tudunk minden egyes részletről. A főszereplő olykor minket is átver, elbizonytalanít, hogy aztán minden tényt, legalábbis a legtöbbet, elénk tárja, és végre elrendezhessük az eseményeket a fejünkben.
A krimi szál továbbra is izgalmas, bár a történet menete nem kimondottan feszült vagy zaklatott, de mivel nem gyilkosságról vagy nagyobb szabású bűnügyekről van szó, ezért nem is lehet zokon venni az ilyesmit.
A fiatalok világáról sokkal hitelesebb képet fest ez a könyv, mint bármelyik másik tinisorozat, amit valaha olvastam. (Értsd: Szent Johanna Gimi, D.A.C., Hűvösvölgyi suli) Igaz, egyes dolgokban nem olyan szókimondó, mint a D.A.C. vagy a Hűvösvölgyi suli, de korántsem annyira prűd és korlátolt, mint az SZJG. Igaz, olykor kicsit fura, hogy mindenkinek van múltja, valami rejtegetnivalója, ráadásul folyamatosan jönnek a balesetek, támadások, bűncselekmények, amik összefüggésbe hozhatóak egymással, de ez az egész nem irreálisabb, mint az, hogy Hercule Poirot akárhová is utazik, mint egy gyilkossággal találja szemben magát.
A stílus továbbra is remek. Észrevettem ugyan, hogy kevesebb beálló melléknévi igenévvel teletűzdelt mondatot használ. (Ezzel most sokkoltalak titeket, ugye? Arra gondoltam, hogy az első kötetben egy olyan szerkezetet használt, amit én nagyon ritkán olvastam csak, és még kevesebbet hallottam élő beszédben. Írok egy példát, fejből találtam ki, ne keressétek a könyvben: Szétnézett a folyosón ellenőrizendő nem lát-e minket valaki. Az alibiben csodálkoztam is a sok hasonló mondaton, először nem is tudtam hová tenni őket, aztán megszoktam. A Doppingban viszont sokkal kevesebb ilyen volt.) Még mindig a választékos, de hétköznapi szóhasználat a jellemző rá, de a szleng is megszaporodott benne. Ez nem baj, sőt, egy kicsit barátságosabbá tette Adriennt.
A karakterek
Még mindig rengeteg karakter van, talán még több is, mint amennyi volt. A könyv elején lévő lista ismét sokat segített abban, hogy beilleszthessem a szereplőket a történetbe.
Balla Adrienn továbbra is egy átlagos, középiskolás lány, aki tulajdonképpen nem sokban különbözik bárki mástól, mégsem az a tipikus szürke kisegér karakter. Okos, vicces, kíváncsi és amit meg akar tudni, azt meg is tudja. Hihetetlenül kreatív és gyakorlatias, és ahogy átejti az embereket! Egészen elképesztő. A humorát imádom, van benne valami szemtelenség, ami miatt egyszer még pórul járhat... A szerelmi életét illetően most már több információval rendelkezünk. Például megtudjuk, hogy van egy exbarátja, Bence. Ezenkívül reménykedhetünk abban, hogy összejön Karesszel vagy Márkkal. (Nem tudom, kinek szurkolok, de mivel tudjuk, hogy Karesz csak legjobb barát... Ja, és Karesz meg Bennett...)
"Tizenhét év tapasztalatai megfigyelése: ha sok lány verődik össze, nem telik bele sok idő, és az egyiknek biztos pisilnie kell."
Karesz továbbra is az egyik kedvenc karakterem, mert hanyag, pimasz és közben végtelenül humoros. Adriennért szinte bármit megtenne, még arra is hajlandó, hogy részt vegyen a lány különböző akcióiban. Nagy hódító, tekintve, hogy két könyv alatt legalább három lánnyal járatta a bolondját. (Vagy épp fordítva, részletkérdés.) Testvére, Márk egyre többet szerepel, Balázs ügyéhez ugyanis nem kevés köze van.
Bennet morcos, antiszociális, de segítőkész és okos karakter, akit tényleg nagyon kedvelek. Egyre nagyobb jelentőséggel bír a személye, főként azért, mert a pendrive-okat ő töri fel, illetve a harmadik kötet az ő egyik ismerősének az eltűnéséről szól.
További szereplők: Adrienn édesanyja és Ádám, a vőlegény; Balázs, Atesz, Dani, Kata, Móni, Sziszi, Vica, Laura, vagyis a 11. d; Janó, Timi, Saci, Réka, Flóra, Marcsa, Enikő, Ivett, Barbi, avagy "mások"; Jeep, Motyó, Krisztián, Zsidai Dóra, Ertl Karola, azaz a maradék.
(Akikről épp csak említést tettek, azokat nem soroltam fel, mert nagyon hosszú lista lett volna. Elnézést érte.)
Kinek ajánlom?
- aki szereti a krimiket
- aki tényleg a valóságot szeretné tudni a kamaszokról
- akinek tetszett az első rész
- aki kortárs író könyvét keresi
- kezdő krimiolvasóknak
- kezdő olvasóknak (ne tévesszen meg az oldalszám)
- aki kikapcsolódásra vágyik
Megjegyzések:
Ezúton is szeretném megköszönni a GABO kiadónak,
hogy elolvashattam ezt a könyvet!
Ti tudtok valamit Szabó Tündéről, vagy talán Adrienn módszereit alkalmazva kéne kiderítenem róla vala mit? Olvastátok már a sorozatot? Ti mit gondoltok róla, szerintetek mik a könyv gyengéi/erősségei? Mi a véleményetek a magyar ifjúsági irodalomról? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése