Sziasztok!
Ha azt mondom, hogy csak azért most teszem ki a bejegyzést, mert tegnap annyira lefoglalt a töri tz-re való felkészülés, hogy egyszerűen képtelenségnek láttam azt, hogy leüljek és megírjam a bejegyzést, elhiszitek? Gondoltam. Olyan szkeptikusak vagytok! Pedig tényleg tanulnom kellett, vagy valami olyasmi...
Ahogy ígértem, ma a kedvenc, télről szóló vagy a tél toposzához kapcsolódó verseimet gyűjtöttem egybe. Nem sok hozzáfűznivalóm van, csupán annyi, hogy élvezzétek a költészetet, és hangolódjatok rá egy kicsit a zord télre.
Ady Endre: Egy jövendő karácsony
Jön a karácsony fehéren
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.
Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.
És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«
És szorongva szól a vendég:
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«
És hörögve mondom én majd:
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.
És hörögve mondom én majd:
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«
És a nagy, szomoru házban
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Radnóti Miklós: Téli vasárnap
Arany késként villan a napnak fénye a fák közt
és füstölve siklik az úton a friss nyomokon
s távol nagyokat hasogat a kemény levegőből,
síkos arany domb őrzi ott örömét!
Ó, most síkos a lomha gond is, füttyentve kicsúszik
melegéből és csönd s a havon vékony repedés
jelzi tünése nyomát, míg nyugodt dobogással
takarítgat utána a szív.
Nézd! asszonyod arany kontya s két síje
külön megcsillan a lejtőn s eltűnik lobogón;
lenn hó pora bújtatja s egy enyhe kanyar.
Ó, fend hóhoz a léced! csisszen az s kinyitja előtted
az erdőt és mögötted újra kezet fog a szél
s az utat szegő fák sora tanakodva nézi tünésed!
(Este)
Jó fáradtság pirul és szerelem az asszonyok arcán
s a ház falánál odakinn, csöpögőn sorakoznak
a ködben a lécek. Ezüst esti világ ez! fölötte
az égen sötét koszorúba gyűlik a holnapi hó.
Babits Mihály: Az előkelő tél
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.
Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.
Kányádi Sándor: Egy fenyőfára
fiatalon karácsonyfásan
állt a csillagok s önnön
illatának áhítatában
férfikorába érve áldón
strázsált mint a Megváltó
szobra a Corcovádón
zord telek hosszú Golgotája
lankasztotta öregedőben
ágait pietába
ledöndült és fekszik a tiszta
forgácsok gyolcsán
lecsupaszítva
Remélem, ti is ugyanannyira odavagytok ezekért a versekért, mint én! Szerintem mind egytől egyig csodálatos. A négy kedvenc költőmtől hoztam őket nektek. (Ady az abszolút kedvenc, de... ki tud a sok közül választani?) Ti milyen verseket szerettek? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése