Sziasztok!
Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Oké, valójában milliónyi kifogást tudnék felsorolni, amelyek közül egyet-kettőt még el is hinnétek, de... felesleges. Az igazság az, hogy az elmúlt egy-két hétben minden fontosabb volt annál, hogy megírjam a karácsonyi cikksorozat bármely bejegyzését. Tanultam, olvastam, macskáztam, később meg teljesen ráfüggtem az Odaátra. Mint mondtam, ez nem mentség, de... nézzétek a jó oldalát: a következő egy hétben több cikket olvashattok majd tőlem. (Sovány vigasz, tudom.) A mai részben az ajándékozásról lesz szó. Szerintem alapvetően érdekes téma, amelyet sokféle nézőpontból meg lehet vizsgálni: Ki mennyit költ az ajándékokra? Egyáltalán kell-e költeni rá? Mennyire fontos maga az ajándékozás? És ez csak néhány kérdés, ami hirtelen eszembe jutott...
DIY vagy vásárlás?
Egy előző posztomban (Osztálydekoráció, karácsonyi DIY) már említettem, hogy nem megy különösebben jól a kézműveskedés. Mindig is imádtam nézni, ahogy mások pillanatok alatt meghajtogatnak egy madarat vagy egy szuper repülőt papírból vagy egy-két vágással-öltéssel színesebbé teszik az öltözetüket, de akárhányszor próbáltam ilyesmit csinálni, mindig csúfos véget ért. Éppen ezen okból döntöttem úgy, hogy a felismerhetetlen tárgyak helyett valódi ajándékokkal lepem meg a szeretteimet.
Ettől függetlenül tudom, hogy egy saját kezűleg elkészített csomag sokkal személyesebb, mint az, amit boltból vásároltál. De higgyétek el, nem olyan egyszerű ám kitalálni, kinek mit vegyél. Ugyanúgy energia elmenni vásárolni és agyalni, mint az, hogy sütsz vagy kötsz. Én általában több tíz-húsz üzletbe betérek, hogy egész biztosan megtaláljam a megfelelő ajándékot. A legjobb barátnőmnek például a bécsi utam alkalmával egy Forever21os pólót vettem nagy küzdelmek árán, egy osztálytársam miatt pedig négy üzletben is jártam, csakhogy biztos olyan illatú kézfertőtlenítőt vegyek neki, amilyet szeretne. És akkor még nem beszéltem a csomagolásról...
Meg amúgy is: a szándék a lényeg. Ezt mindig tartsa észben az, aki ad és az is, aki kap.
Miért jó ajándékot kapni?
Lehet, hogy emiatt sokan háborogni fognak, de én akkor sem fogok hazudni: szeretek ajándékot kapni. Nem azért, mert ingyen volt és nem is azért, mert így még egy tárggyal többet tudhatok a magaménak. Persze ezek sem éppen ellenérvek, de szerintem ez a legkevésbé fontos az ajándékozásban.
Ajándékot kapni azért jó érzés, mert akkor biztos lehetsz benne, hogy gondoltak rád. Időt, energiát, pénzt fektettek abba, hogy téged boldoggá tegyenek, meglepjenek. Agyaltak azon, minek örültél. Hát nem felemelő érzés, amikor tudod, hogy számítasz? Szerintem egy kapcsolat (legyen az baráti, szerelmi vagy esetleg családi) akkor válik tartóssá, amikor a felek ajándékot adnak a másiknak, tök mindegy, milyet vagy mikor.
Miért jó ajándékot adni?
Sokszor elismételt klisé, de igaz: nincs annál jobb érzés, mint amikor látod, hogy kibontják az általad adott ajándékot. Miközben figyeled, hogyan szaggatja szét a csomagolást másodpercek alatt (amivel te talán fél óráig művészkedtél), végig ott munkál benned az idegesség és az izgalom: mi van, ha nem tetszik neki? Talán a másikat kellett volna megvennem neki. Jaj, csak örüljön neki! Aztán amikor meglátod, hogy elmosolyodik, hogy megtapogatja, megvizsgálja az ajándékot, majd' kiugrassz a bőrödből. Tök mindegy, kiről van szó, egyszerűen csak örülsz.
A karácsonyi húzás
Oh, igen. Ez az a pont, aminél képtelen vagyok olyan optimista maradni, mint az előzőeknél. A karácsonyi húzás alapvetően egy remek gondolat, de nem tudok egyetérteni vele. Ennek az a legfőbb oka, hogy akinek én ajándékot veszek, ahhoz kötődöm. Fentebb ugyebár említettem, hogy egy kapcsolatnál fordulópont az ajándékozás. Egy osztályban viszont nem biztos, hogy akkora harmónia uralkodik, hogy mindenki mindenkivel jóban legyen. Ráadásul a nagy létszám nehezíti a dolgokat, ugyanis nem biztos, hogy mindenkit olyan jól ismersz. Lásd az én példámat: kihúztam az új lányt, aki szinte nem is jár iskolába, mert szegényke folyton beteg. Nem sokat tudunk róla, még azok se, akik jóban vannak vele. (Nekem nincsen semmi bajom vele, csak nem vagyok olyan nyitott, hogy valós kapcsolatnak nevezhessem a kettőnkét...) Szomorú, de teljesen sablonos ajándékot kellett vásárolnom neki, amivel valószínűleg csalódást fogok okozni neki. Ezzel azonban nem tudok mit kezdeni. Remélem, értitek, mire célzok.
Ti mit gondoltok a karácsonyi húzásról? Veszitek vagy inkább készítitek az ajándékokat? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése