KÖNYVAJÁNLÓ Nényei Pál: Léda tojásaitól az aranyszamárig (Az irodalom visszavág 1.)

Sziasztok! Boldog karácsonyt!

Nem tudom, hogy fordulhat elő ilyesmi, de kivételesen nem egy krimi vagy egy thriller ajánlójával jöttem, hanem egy szórakoztató, de tanító jellegű könyvvel. Nényei Pál könyvéről először a könyvtárban hallottam, aztán egy könyvesboltban is megpillantottam. Gondoltam, belekukkantok, ha már a könyvtáros néni ajánlotta. Elolvastam az első 20 oldalt, és rájöttem, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Íme az eredmény:

Információk

"Ha ez a könyv eposz lenne, így kezdődött volna:
'Ó, istennő, ó, Klió! (Ő a történetírás múzsája.) Segíts megírni ezt az irodalomtörténetet, mert kevésnek érzem magam hozzá, ó, istennő! Az egész irodalomtörténetet megírni... jaj! Segíts!'
De nem eposz, ezért nem így kezdődött."

Az íróról

Nényei Pál a Piarista Gimnázium magyar tanára, korábban Pannonhalmán dolgozott. Már fiatal korában is szerette az olyan műveket, amiket körülbelül senki más nem, például Homéroszt, Zrínyit, Gogolt. Sosem készült irodalomtanárnak, gyermekkora óta író szeretett volna lenni.(Gratulálok neki, sikerült!) 

A könyvről

Műfaj: ifjúsági 

Kiadó: Tilos Az Á Könyvek

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 424

Ár: 3990 Ft

Molyértékelés: 96% (17 értékelés)

Fülszöveg:

"Ez ​​a könyv azoknak szól, akik azt hiszik, hogy őket aztán egyáltalán nem érdekli az irodalom:
– akik magyarból ketteseket kapnak – és a kettes nekik már jónak számít
– akiknek piszkos és gyűrött a füzetük – ha el nem veszett már év elején
– akik egyszerűen nem képesek olvasónaplót írni
– akik kizárólag szomszédjukról, illetve a füzetükből másolják a dolgozataikat
– aztán gátlástalanul puskáznak
– akik a „kötelező olvasmány” kifejezés elhangzásakor heveny undort éreznek, és azonnal internetes összefoglalások, meg Kötelezők röviden című kiadványok után néznek
– akik a memoriterek magolása közben szitkozódnak, és a költő meg a tanár édesanyját emlegetik
– akik olyanokat mondanak, hogy minek foglalkozni olyan dologgal, aminek semmi értelme
Nényei Pál középiskolai tanár és irodalomtörténész megírta az irodalom történetét kamaszoknak, és nemcsak azoknak, akiket már eddig is érdekeltek a versek és a regények. A szerző szerint az irodalom nem tantárgy, hanem egy izgalmas terület, ahol érdemes egész életünkben kalandoznunk. A jó tanulók persze használhatják „segédtankönyvként” is, a többiek viszont csak élvezzék a könyv humorát, és nézzenek valami klassz dologként az irodalomra!"

Korhatár: 14+

Illusztrálta: Baranyai András

A véleményem

Lássuk csak... Hol is kezdjem? Ab ovo talán? (Nem, az túl hosszú lenne, ugyebár.) 

A címről és a borítóról csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem mindkettő rendkívül ötletes. Egyébként nekem csak később esett le, hogy mi köze van a római gladiátor felszerelésben tetszelgő Darth Vader-nek a könyvhöz, de ez már az én szégyenem, nem az íróé. 

Maga az ötlet szerintem fantasztikus. Én speciel tényleg nagyon örülök annak, hogy valaki írt végre egy olyan könyvet, amiben az irodalmat nem úgy kezelik, mint valami magasztos, elérhetetlen dolgot, hanem mint az élet velejáróját, amiben a mindennapokról, a minket körülvevő világról, és természetesen rólunk van szó. (Komolyan, én nagyon szeretem egyébként a gyönyörű verseket, Szapphót, Catullust meg a többieket, hogy csak a görög irodalomnál maradjunk, na de amikor az irodalomtanár már ötödjére megkérdezi tőlünk azzal a naiv mosollyal az ajkán, hogy: "Hát nem szép, gyerekek? Szerintem olyan nagyon szép...", akkor azért rendesen ki tudok akadni. Mert naná, hogy szép, különben nem lenne benne a tankönyvben, de azért nem kell a szánkba rágni, mit kell szépként kezelnünk.) 

"Ha elkezdesz sztorizni ('És akkor odajött a csajom anyjának a szeretője, és azt mondta, de ez tök komoly, hogy húzzak el a p***ba, mert rendőrt hív. Én meg erre megfordultam, köptem egyet a földre, és otthagytam őket. A csajom meg utánam futott, de már későn.') személyedben máris megszületett egy kis epikus. És egy irodalmi művecske. De epikus mű az is, ha viccet mesélünk: 'Pistikét felelteti a tanárnő, de Pistike.'
Ha elkezdesz lelkizni ('Tegnap éjszaka végig rád gondoltam, úgy éreztem magam, mintha forogna velem a világ, fájt a szívem, és nagyon-nagyon hiányoztál!'), hopp, lírikus lettél, hiszen a bleső világodról, lelked történéseiről vallottál. Levelet írsz gyötrelmeidről? Lírikus vagy.
(...) Bár... tulajdonképpen minden beszélgetés dráma. Hiszen elbeszélő nincs, csak beszélnek, beszélnek a szereplők! Mi, mindannyian. Leültök kávézni és beszélgettek? Az egy élő társalgási dráma. Szerző nélkül."

A stílus közvetlen és egyszerű, olvastatja magát. Az író érdekes, elgondolkodtató kérdéseket vet fel, amik gyökeret vernek a fejünkben. Olyanok ezek, amelyeknek irodalomórán is fel kellene bukkanniuk, hogy arra késztessenek, hogy elmerengjünk egy versen vagy egy novellán, nem pedig arra, hogy azon morgolódjunk, mégis mi a fenére gondolhatott a költő.

Külön dicséret jár a humorért. Merthogy Nényeinek olyan humora van, hogy még a legsótlanabb ember sem képes megállni, hogy legalább egy savanyú mosolykát megeresszen. Komolyan mondom, rég olvastam ilyen érdekes, vicces, és mégis hasznos könyvet. (Na, megszólalt a jótanuló*...) 

"Például tudni akarom, mi rejtőzik egy dombocskában. Egy vár romjai? Egy régi pusztai vezér sírja? Kíváncsiságomban ásó után nyúlok, és lekezdek ásni. A dombocska titkainak megismeréséhez jó eszköz az ásó, a gereblye, az ecset. Ha szerencsés vagyok, pár hét ásás, gereblyézés, ecsetelés után kiderül. hogy a dombocska igazából egy piramis csúcsa, aztán még pár év ásás és ott áll előttünk egy 600 méter magas piramis, benne kincsek, múmiák meg minden!
De ha például tudni akarom, mi rejtőzik egy barátom lelkében, hiába kezdem el ásni, gereblyézni, ecsetelni a barátomat. Ha ecsetelem, akkor csikizi, ha gereblyézem, fáj neki, ha belevágom az ásót, talán meg is hal.
Ami célravezető az egyik titok megfejtésekor, az gyakran teljesen alkalmatlan tud lenni egy másik titok megfejtésekor."

Kinek ajánlom?

– a jótanulónak
– a rossztanulónak
– felnőtteknek
– akik kikapcsolódásra vágynak
– akik tanulni szeretnének
– akiket érdekel az irodalom
– aki magyar könyvet olvasna
– akinek elege van a kitalált történetekből, ezért szeretne valamit olvasni, ami nem az, de azokról szól
– aki meg szeretné érteni, mi az a metafora, a metonímia, a hasonlat, az allegória stb.
– aki nem szeretné megérteni, hogy mik is ezek

Megjegyzés:

"A részegség, a mámor felszabadít, mint a jelmez. A színház tehát nem más, mint részegség – alkohol nélkül."

Ti szeretitek/szerettétek az irodalmat? Mit gondoltok, ha hasonlóképpen, azaz lazábban, kevésbé tompítva, tanítanák az irodalmat, akkor többen szeretnék azt, többen olvasnának? Írjátok meg kommentben a gondolataitokat, véleményeteket! Köszönöm a figyelmet!

*Pontosan tudom, hogy külön írják a jó tanulót meg a rossz tanulót, de Nényei így nevezte meg a célközönség egy részét, bátorkodtam én is így használni ezt a két szót.