Sziasztok!
Előre is elnézést kérek azért, hogy ennyire keveset foglalkozom most ezzel a könyvvel, de jelenleg egy kicsit szorult helyzetben vagyok, ami az időt illeti. Nincs túl sok lehetőségem arra, hogy úgy írjak erről a könyvről, ahogy az megérdemli, de megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy ti is átérezzétek azt a hangulatot, amit a könyv magából áraszt, és hogy ti is olvassátok, ugyanis szerintem ez egy fantasztikusan sikerült mű lett, de erről majd később.
Információk
Az íróról
Andri Snaer Magnason 1973-ban született Rejkjavikban. Jelenleg szülővárosában él feleségével és négy gyermekével. Eddig nyolc kötete jelent meg; írt verseket, meséket gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A kék bolygó története című kötete 2011-ben jelent meg magyarul, egy másik, Izlandról szóló könyvéből pedig még dokumentumfilmet is készítettek.
A könyvről
Eredeti cím: Tímakistan
Műfaj: fantasy, ifjúsági irodalom
Szemszög: E/3
Korhatár: -
Kiadó: Gondolat
Eredeti kiadás éve: 2013
Magyarul megjelent: 2015
Fordította: Patat Bence
Oldalszám: 282
Ár: 3490 Ft
Molyértékelés: 91% (26 csillagozás)
Fülszöveg:
"Jó volna-e, ha képesek lennénk megállítani az időt? Mi történne, ha lenne egy csodálatos ládánk, amelybe nem hatol be az idő, és ahová elbújhatnánk a kellemetlen időjárás, az unalmas órák, személyes gondjaink és a világ bajai elől, hogy majd csak akkor jöjjünk elő, amikor újra minden jól megy a világban? E csábító ötlet megvalósulásának csaknem végzetes következményeit meséli el sok izgalommal és kimeríthetetlen fantáziával Andri Snar Magnason izlandi író fantasyjében. A kettős cselekményű regény kerettörténetének főhősei gyerekek, akik magukra maradnak egy elhagyott és pusztulásnak indult városban. Az események szálai egy ősi legendához vezetnek, mely egy mesés hatalmú királyról és egy szépséges hercegnőről szól. Sigrúnnak és barátainak kell megtalálniuk a kapcsolatot a jelenlegi események és az ősi történet között, hogy rájöjjenek, miként menthetik meg a világot."
A véleményem
A történet
Az Időláda tulajdonképpen a Hófehérkét dolgozza föl, néhány plusz elemmel elegyítve, véresebben, kegyetlenebbül, reálisabban, de ugyanúgy tanulsággal a végén.
"Az emberek annyi mindent tönkretettek. Mindenki versenyt futott az idővel, és igyekezett annyi kacatot és limlomot felhalmozni, amennyit csak bírt. Az emberiség mindent tönkretett, ami szép volt, és most a saját őrültségében rekedt."
A kerettörténetben az úgynevezett időláda gyártásába fognak, és mivel beüt a gazdasági válság, mindenki szívesen fogadja az ötletet. miszerint elegendő befeküdniük a TÍMAX által árusított ládába, hogy aztán, amikor jobb idők jönnek, majd felébredjenek, és ott folytassák az életüket, ahol abbahagyták. Igen ám, de mi van akkor, ha sosem fordul jobbra a világ sorsa? Ha nincs, aki megjavítsa a jelent, ha nincs, aki vállalja a felelősséget? Egy napon Sigrún, Markus, Árni és még jó néhány kisgyerek valamiért mégis felébrednek, és egy teljesen elvadult világban találják magukat. Viola, egy idős, különc nő veszi magukhoz őket, hogy aztán elmeséljen nekik egy mesét.
A mese a három nővérrel kezdődik, akik együtt éltek az állatokkal, egyik néma volt és süket, a másik se nem látott, se nem halott, míg a harmadiknak a látás és a beszéd képessége nem adatott meg. Kiegészítették egymást, szinte egy személyként léteztek. Egy napon aztán egy férfi meghallotta, ahogy a beszélni tudó lány bájolókat suttog az állatok fülébe. Miután felhasználta a hallottakat, megválasztották az akkori világ királyának. Az ő leszármazottja, Dímon király volt, aki egy napon egy csodálatos nőt vett feleségül. aki sajnos belehalt a szülésbe. Lánya, Obszidiána csodaszép gyermek volt, akit édesapja mindentől meg akart óvni. Leigázta érte a világot, de az időt nem győzhette le. Teltek az évek, és mire észbe kapott, Obszidiána már tizenhárom éves lett, fogyott az ideje. Meg akarta őrizni a lányát olyannak, amilyen; szépnek, fiatalnak és boldognak. Sokáig kutatta a megoldást, míg végül a hét törpe meg nem érkezett a kastélyba, és el nem hozták a csodakoporsót, amely nem engedi át az időt. Dímon ezt követően csupa rossz döntést hozott, mígnem veszélybe sodorta önmagát és imádott gyermekét is.
"A koporsóban a legszebb lány pihent, akit valaha szem látott. Bőre fehér volt, mint a friss hó, ajka vörös, mint a vér, haja pedig fekete, mint a holló szárnya. A koporsóban pihent, mozdulatlanul, mint egy porcelánbaba, mit sem sejtve a nagyhatalmat sújtó fontos történésekről."
Kissé vontatott, de gyönyörű történet, amit olykor megmosolyog az ember, máskor viszont inkább megsirat. A mesei elemek csupán körítésként vannak jelen, a lényeg az, ami emögött rejtezik. Az idő, amiről bölcsességeket zengünk, amiből mindig, de mindig kevés van, az idő, ami - ha tetszik, ha nem - eljár felettünk... Elgondolkodtató és keserédes, amit szerintem egyszer érdemes mindenkinek elolvasnia. Van valami benne, nem is magában az alapsztoriban, inkább a hangulatában, ami miatt szorongató érzéseket hagy maga után, miközben egy kicsit talán arra sarkall, hogy élvezzük az életet. Ez egy tipikusan olyan könyv, aminek a végén le kell vonni a tanulságot, de hogy ki mit olvas ki ebből, azt rátok bízom. Mert nekem kapásból több ötlet is eszembe jutott, de tényleg nem befolyásolnálak benneteket azzal, hogy elmondom, számomra mit jelent ez a történet.
"A lány ráébredt, hogy nem akar örökké élni: hercegnő akar lenni esőben, hóban, szélben, tavasszal, télen és ősszel is. Látni akarta a szürke napokat is, hogy megértse a napsütéseket."
Kinek ajánlom?
- aki megszállottan tervez a jövőre
- aki a múltban él
- aki azt gondolja, a biztonsággal és az anyagi javakkal kárpótolhatja az elhanyagolt gyereket
- akinek a munkája miatt nincs ideje foglalkozni a gyermekével
- aki szeret filozofálni
- aki nincs megelégedve azzal, amije van
- aki szeretné a sarokban kucorogva átvészelni a nehéz időket
Ti ismeritek ezt a történetet? Mit gondoltok róla? Véleményeiteket, gondolatitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése