Sziasztok!
Megint egy gyerekkönyvvel érkeztem, ami már megint túlmutat önmagán. Kicsit szomorúnak tartom, hogy a kisebbeknek íródott könyvek többsége sokkal őszintébb, nyíltabb és igen, jobb is, mint amilyeneket a felnőtteknek szánnak. Csak én vettem észre az ilyen könyvekben mindig van valami keserű? Valami fanyar mellékzönge, ami megbújik a háttérben, és csak az értő olvasók fedezhetik fel? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezért utálok és imádok egyszerre gyerekkönyveket olvasni.
Információk
Az íróról
Guus Kuijer 1942-ben született Amszterdamban. Ő a holland gyerekirodalom legnagyobb élő írója. Ötszörös Aranytoll-díjas, négyszeres Ezüsttoll-díjas, valamint megnyerte a Holland Gyerekirodalmi díj és az Astrid Lindgren Emlékdíjat is. Több mint 30 verseskötetet és gyerekregény is írt.
A könyvről
Eredeti cím: Sajnálom, de a cím olyan holland, hogy fogalmam sincs róla
Műfaj: gyermek- és ifjúsági irodalom
Szemszög: E/1
Korhatár: 12+ (megérdemelten)
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft.
Eredeti kiadás éve: 2000
Magyarul megjelent: 2016
Fordította: Wekerle Szabolcs, Kemény Zsófi (versek)
Ár: 2690 Ft
Oldalszám: 216
Molyértékelés: - (2 szavazat)
A sorozat további kötetei: még csak az első jelent meg magyarul
Fülszöveg:
"Polli költő szeretne lenni. Mert az apukája is az. De költőnek lenni nem egyszerű. Mimún szerint, aki Polli szerelme, egy lánynak nem is való egyáltalán. Micsoda hülyeség! Apa pedig hiába költő, egy verset se írt még. Az meg mindennek a teteje, hogy Polli szuper anyukája, aki mindenen tud nevetni és mindig megvédi a lányát, épp Polli osztályfőnökével jön össze.
Még szerencse, hogy hétvégén el lehet utazni a nagyszülőkhöz, ahol Pollinak saját kis bocija van, és ahol nyugodtan merenghet az élet dolgain egy tizenkét éves költő.
Guus Kuijer regénye nem megoldani akarja a problémákat, hanem megmutatni, hogy mit lát és mit érez Polli, miközben küzd a körülötte lévő világgal. Egy nem átlagos lány magával ragadó, gyönyörűen megírt, kivételes története."
A véleményem
Vigyázat! A bejegyzés következő részében SPOILER található!
Csak saját felelősségre olvassátok!
A borító és a cím
Megint ott tartunk, hogy szükségesnek érzem megemlíteni a könyv ezen két tulajdonságát. Még mindig nem vagyok túl felszínes, de mint már annyiszor elmondtam, velem is megesik, hogy a borító alapján választom a könyvet. A Pollival is ugyanez esett meg. A könyvtár legújabb könyvei között díszelgett, még gyűrődések, megsárgult lapok nélkül, sötét, gyönyörű stílusban rajzolt képpel az elején. Rögtön megtetszett, a hangulata, a színei, mind-mind valami egészen különleges történetre engedtek következtetni. Aztán következett a cím, ami egy kissé romantikusan hangzik, sablonos is, de olyan tökéletesen illik a borítóhoz, hogy egyszerűen nem lehet felróni neki ezeket a hibákat. Tehát kikölcsönöztem.
A történet
"A szó vagy úgy hull, mint a hó,
vagy úgy hull, mint a kő,
olyankor mind azt súgjuk, hogy:
csönd, ott hull a szó!"
Polli az átlagos holland lányok életét éli; incselkedik a fiúkkal Caróval, szerelmi viharokat vészel át a marokkói Mimúnnal, és hétvégente meglátogatja Grétit és Pollit, a két szeretetteljes bocit a nagyapjáéknál. Közben persze kevésbé jó dolgok is történnek vele. Az anyja és az osztályfőnöke szerelembe esnek, házasságot terveznek, de a magánéleti problémák őket is terhelik. Édesapja bajba kerül, hol eltűnik, mikor Pollinak nagy szüksége lenne rá, hol pedig felbukkan, éppen akkor, amikor Polli egyáltalán nem kíváncsi rá. Caró, a legjobb barátnője eközben kacarászik és a haját csavargatja, miközben Mimúnnal beszélget, akinek később majd el kell vennie egy marokkói lányt, akivel még sosem találkozott. Ráadásul Polli költő akar lenni, de ő csak az apja fejében megtermő gondolatokat tudja leírni. De ha az apja nem is költő, akkor ő maga hogy lehetne az?
Azt hiszem, sok mindent lehet elmondani erről a könyvről, de azok között csak nagyon kevés negatív gondolat szerepelhet. Először is a történet rettentően kreatív. Magyar szemmel nézve a holland kultúrát, szokásokat és úgy egyáltalán az életvitelt kissé megdöbbenve tapasztalom, szóval lehet, hogy éppen ezért is tűnik olyan másnak, olyan eredetinek ez a könyv, de tény, hogy egyébként is van benne valami, ami miatt kitűnik a többi közül.
Például a stílus. Könnyed, olvasmányos, miközben szívszorítóan gyönyörű. Polli halk megjegyzései, a szavak mögül kitűnő indulatok és érzelmek, az éppen csak sejthető feszültségek fájdalmas összhanggal olvadnak egybe a mindennapokkal. Elgondolkodtató és szórakoztató volt, letehetetlen, izgalmas, úgy, hogy közben nem üldöztek senkit, nem halt meg senki, és nem történt tragédia sem. (Már ahogy vesszük.)
Igazán remélem, hogy a többi kötetet is lefordítják, mert szerintem ez egy remek könyv lett, aminek szívesen olvasnám a folytatását. Az élet általános dolgait olyan megvilágításban láthattam általa, ahogy csak ritkán merek belegondolni. Őszinte, nyílt és közvetlen történetet olvashattam, amiért komoly köszönet jár mind az írónak, mind a fordítóknak.
"Most kéne feltenniük maguknak a kérdést: Polli vajon boldog? Most, amíg élek! Nos, kedves emberek, nem: Polli nem boldog."
A karakterek
Sok mindenkiről beszélhetnénk most, de azt hiszem az egyetlen, akiről igazán, de tényleg igazán érdemes órákig elcsacsogni, az Polli. De azért előtte megemlítem a többieket is, akikről csupán Polli szemszögén keresztül tekintünk, és sehogy máshogy. Ott van Tina, aki a kislány anyukája. Sokat nevet, de sokat is kiabál, nem igazán látok rendszert benne. Az osztályfőnökkel jár, Valterral, aki egy rettenetesen aranyos és kedves férfi, akiből ugyan olykor kibújik a kisördög, de azért nagyon szerethető. Ő a nyugodtabb, békeszeretőbb fél a kapcsolatban, és ezért tisztelet jár neki. Simli Polli apukája, aki költő, de mégsem, aki sajnos lecsúszott, pedig többször is megadatott neki az újrakezdés lehetősége. Mimún egy kedves, hagyománytisztelő fiú, aki mégis tiltott dolgot cselekszik Polli miatt. Nem tudom másképp látni őt, mint a fekete szemű, édes mosolyú fiú, aki a világ legaranyosabb és legszeretőbb barátja. (Mondom, hogy Polli szemszögéből látunk mindent.)
"Anyu azt mondja, régebben voltak Átlagos Apukák is. Az olyan, hogy hazamegy, tévét néz és sört iszik. De szerintem ilyen apukák már nem léteznek."
Polli egy okos, élénk lány, aki egészen különös módon látja a világot. A versei olykor emberfeletti erővel vágnak gyomorszájon, máskor pedig megnevettetnek. A karaktere kissé lobbanékony, de nagyon törődő és jószívű is, az érzései nehezen meghatározhatóak, de ő a verseiben nagyon szépen összefoglalja őket. Nagyon szereti a nagyszüleit, akikhez minden hétvégén elutazik. Mimúnt tényleg nagyon szereti, még akkor is, ha csak tizenkét éves, és ha szerintem ez így egy kicsit abszurd. Talán ő a legszerethetőbb főszereplő, akivel valaha dolgom volt.
"Nyolcéves koromban hittem a jó célokban. Kilencévesen is. Tízévesen is. Tizenegy évesen is. De már tizenkét éves vagyok. És már nem hiszek bennük."
Kinek ajánlom?
- aki szeretne egy érzelmes történettel megismerkedni
- akit érdekelnek a külföldi történetek
- aki egy felnőtteknek szóló gyerekkönyvre kíváncsi
- aki szebbnél szebb verseket olvasna egy történetbe ágyazva
- aki megismerkedne egy különleges lánnyal
- aki a kamaszszerelem érzését élné át
- aki rövid olvasmányra vágyik
- aki megismerné a fiatalok világát
Megjegyzések:
1. A versek, bár Kemény Zsófi könyve egyáltalán nem tetszett, nagyon jól sikerültek, már magában olvasni őket is élvezet.
2. A holland gyerekek szemtelensége: érdekes, ugyanis már a Tess és én című könyvből is kitűnt, mennyire másképp kezelik arrafelé a gyerekeket. Például Pollit az anyja egyszer sem szidta le azért, mert kiabált vele, mert rácsapta az ajtót, vagy valami más, irtó szemtelen dolgot művelt, sőt, helyette inkább bocsánatot kért. És ez nemcsak Tina egyik nem túl jó tulajdonsága miatt van így, ugyanis az osztályfőnök sem hűlt a lány viselkedése miatt. Sőt. Ő is hasonlóképpen kezelte az ügyet. Még ilyet!
"-Ez egy szabad ország - magyarázza az ofőm.
- Mindenkinek jogában áll úgy tönkretenni az életét, ahogy akarja - fűzi hozzá anyu."
3. Különös volt számomra az is, hogy bár Hollandiában vannak, Polli és Caró a két egyedüli holland az iskolában, a többiek marokkóiak. Szintén meglepett az, hogy a marokkóiak olyan szigorúan vesznek bizonyos dolgokat, amiket a hollandok láthatóan nagyon is lazán kezelnek.
4. Felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy a könyv nyíltan kezeli a homoszexualitást, trágár beszéd található benne, illetve nem explicit, de azért leplezetlen drogfogyasztás. (Senki ne ijedjen meg, nem a 12 éves gyerekekről beszélek.)
5. Bocs, az indokolatlan idézetekért, de tényleg nagyon szeretem ezeket a verseket:
"Mindennek megvan a helye:
a halé a vízben,
a madáré az égben,
a kézé a kézben;
az övé az enyémben."
"Azok az idők jutottak eszembe,
mikor úgy dobált fel a levegőbe,
Mint a sapkáját,
az ő kicsi lányát,
A legnagyobb rajongóját,
aki visított félelmében
És örömében.
A félelmeim akkor nagyok,
amikor boldog vagyok."
"Arra számítottam tulajdonképpen,amiről nagyapa imádkozik a hétvégéken,hogy mindörökkön-örökké, együtt és ámen.De a búcsú igazából azt jelenti,hogy nem tart az örökkévalóságig semmi,akármilyen jó is lenni."
Ti szerettek "gyerekkönyveket" olvasni? Mit gondoltok róluk? Írjátok meg gondolataitokat, véleményeiteket, megjegyzéseiteket kommetben!
Köszönöm a figyelmet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése