Sziasztok!
Nehéz szülés volt, ez előre kell bocsátanom. Körülbelül egy hét kellett ahhoz, hogy elolvassam ezt a könyvet, pedig nem is olyan hosszú. Ahogy a Rejtő-könyvet, ezt is egy szövegértési versenyre olvastam el, és... az érzéseim nagyon vegyesek. Lentebb olvashatjátok, hogy pontosan miért.
Információk
Az íróról
Péterfy Gergely 1966-ban született kortárs író. Elnyert díjai: Móricz Zsigmond-ösztöndíj, József Attila-díj, Márai Sándor-díj, Déry Tibor-díj. Művei: Félelem az egértől, A B oldal, A tűzoltóparancsnok szomorúsága, Bányató, Misikönyv, Halál Budán, Örök völgy, Kitömött barbár
A könyvről
Műfaj: történelmi, romantikus (?)
Szemszög: E/1 (vagy mi...)
Korhatár: 12+ (saját vélemény)
Kiadó: Kalligram
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 452
Ár: 3490 Ft
Molyértékelés:79% (101 csillagozás)
Fülszöveg:
"1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel. Péterfy Gergely új regénye, mely tíz év munkájának eredménye, mesterien komponált, megrázó és az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartó mű."
A véleményem
A történet
A történet szerint Török Sophie férje halála után ellátogat a bécsi Természettudományi Múzeumba, ahol szembesül Kazinczy Ferenc életének legfontosabb szereplőjével; Angelo Solimmal. Az özvegy elgondolkodik, és elképesztő részletességgel tárja elénk a múltat, amely legszebb perceit is beárnyékolja a jelen baljós fellege.
Mi jut először eszembe erről a könyvről? Hosszú. Részletes. Vontatott.
Bővebben: Péterfy Gergely meglepően merészen indított; a lehető legunalmasabb részeket vágta be az első harminc oldalra. Aprólékos megfogalmazással, tökéletesen metszett metaforákkal és csodálatos nyelvi fordulatokkal fejti ki Kazinczy Ferenc életének minden egyes aspektusát, miközben kétségbeesetten próbálja megértetni az olvasóval a könyv üzenetét. Tudom, gáz, de akkor sem értem. Erről viszont később.
A stílus maga kissé terjengős. Oké, kit akarok átverni? Ilyen dagályos kifejezésekkel és szóképekkel talán még nem is találkoztam. Minden gondolat, minden tett, minden pillanat legalább két bekezdésben valamiféle szép, de irtózatosan körülményes metaforával, hasonlattal vagy hasonló csekélységgel lett kibontva, mintha minden lassítva történne. A szóhasználat nekem kimondottan tetszett, ugyanis esztétikailag egyszerűen fantasztikus volt, ugyanakkor egyes szavak olyannyira mellbe vágtak, hogy csak meredtem magam elé. A fülszövegben nagyon helyesen írták; mesterien megkomponált, ezerszer átgondolt, átformált szöveget olvashattunk, amely tökéletesen illett a történethez, ugyanis Kazincy, a nyelvújító, a szavak embere pontosan ilyen műre vágyhatott. Ugyanakkor nem szeretnék senkit sem becsapni. Néha a történet borzasztóan ellaposodott a túlírás, a körülmagyarázás miatt, és bár a szavak éppen akkor erősödtek fel vagy enyhültek meg, amikor kellett, néha még így is sántított nekem egy-két dolog. Ezenkívül engem kimondottan meglepett, hogy milyen nyíltan, milyen leplezetlenül jelenik meg benne a szexualitás. Nem is maga a tény, az aktus elbeszélése vagy megemlítése bántott vagy döbbentett meg, hanem az ezekhez használt szavak. Talán ilyen természetes közegben ilyen mesterkéletlenséggel még nem olvastam azt a szót, hogy fasz.
A másik zavaró tényező az volt, hogy bár első szám első személyben íródott a könyv, bizonyos részeknél, vagy inkább majdnem mindenhol átváltott harmadik személybe. Ez tulajdonképpen úgy nézett ki, hogy Török Sophie mesélte el nekünk tulajdonképpen az összes fontosabb szereplő életét, gondolatát, de olyan mindentudó alapossággal és távolságtartóan, mintha egy kívülálló volna a narrátor. Ez olykor kicsit megkavart, és nem is tetszett annyira. A könyvet annyira jellemző precizitás és ésszerűség itt megbomlott, és ez egy kicsit visszavett a hangulatából.
Maga az ötlet szerintem nagyon jó, és tetszett az ismétlődés is, amely tulajdonképpen abból állt, hogy az első mondattal kezdődtek a fejezetek, ezzel is eltávolítva minket attól a múltbéli eseménytől, amelyet az előző oldalakon olvashattunk.
Sajnos azonban voltak fejezetek, amik kevésbé volt érdekfeszítőek, mint a többi. Például a nyolcadik fejezet szerintem teljes egészében felesleges volt, bár ha jobban belegondolunk, érthető, hogy az író miért érezte szükségesnek mindenképpen beletenni ezt. Kellett az a kapcsolódási pont, az az információmennyiség, hogy kicsit emberibbé váljon maga Török Sophie és talán Kazinczy is.
A könyv célja és üzenete számomra nem tiszta. Valamiért ez a történet számomra olyannak tűnik, ami valami felsőbbrendű értéket, valami tanulságot hordoz magában, de akárhogy keresem, nem találom. Talán csak Kazinczy Ferenc életének a bemutatása volt a cél, ami szerintem elég jól sikerült, de az is lehet, hogy az író arra akart rávilágítani, hogy akit ma olyannyira tisztelünk, akinek a magyar nyelv fejlődését köszönhetjük, azt mennyire lenézték a saját korában, és hogy milyen nehéz volt számára ez. Én azonban egy ilyen terjedelmű, ilyen csodálatosan megszerkesztett regénytől többet várnék. Hiányérzetem van tehát, de lehet, hogy ez ismét csak azért történhetett meg, mert nem vagyok elég ügyes, és nem tudok a sorok között olvasni.
A karakterek
"Milyen is legyen egy valamikori halálraítélt, börtönviselt államfogoly felesége? Mennyi becsület marad neki? Milyen legyen egy asszony, akinek az ura reggeltől estig leveleket körmölt, s olyan szavakat talált ki, amiket senki sem ért, és semmit nem jelentenek?"
Az egyetlen karakter, akiről beszélni szeretnék, az Török Sophie. Remek narrátor volt, de csapnivaló szereplő. Az érzéseiről, a gondolatiról, a személyiségéről alig tudtunk meg valamit, ugyanis az író annyira törekedett mások bemutatására, a múlt, a jelen és a jövő összefüggéseinek meghatározására, hogy olykor elfelejtette, hogy a karaktere egy élő, lélegző nő volt, akinek egészen biztosan több érzés dúlt, mint amennyit mi megtapasztalhattunk olvasás közben. Ennek ellenére még így ő volt a legemberibb az összes karakter közül, akik mind tökéletesen ki voltak dolgozva, ugyanakkor az ő belső világukról is csak nehezen magyarázható, kissé túl irodalmi metaforákban értesülhettünk.
Kinek ajánlom?
- aki szereti a hosszú könyveket
- akit érdekel a történelem
- aki nem fél a nyílt szexuális jelenetektől
- aki imádja a hozzáértő kézzel formált szóvirágokat
Ti szeretitek a történelmi könyveket? Esetleg ismeritek az író egyéb könyveit is? Olvastátok a kitömött barbárt? Mit gondoltok róla? Gondolataitokat, véleményeteket, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése