25 feliratkozós különkiadás! :D

Sziasztok!

Srácok, el sem hiszem! Mostanában rohamosan nő a blogom nézettsége, és a napokban  elértük a 25 feliratkozót is! Hatalmas előrelépésnek tartom ezt. Nem is tudom, hogy köszönjem meg nektek azt, hogy olvassátok az írásaimat, legyenek azok jó  vagy rossz értékelések, cikkek, esetleg saját szerzemények. Jobb ötlet híján, megköszönvén azt, hogy hosszú bejegyzéseken keresztül értesülhettetek rólam, most összeszedtem 25 random tényt magamról az íráshoz, blogoláshoz kapcsolódóan.

1. Volt egy történetes blogom: Enigma

Igen, tudom, a címe sokakban felidézheti az Enigma című könyvet, de nem, nem azután kapta a nevét. Őszintén megmondom, hogy ezt a könyvet nem ismertem akkor, amikor elkezdtem írni a történetet, de később felhívták rá a figyelmemet. A történet egyáltalán nem hasonlít a könyvre. Nem fejeztem be, és nem is akarok vele sokat foglalkozni. Nem vagyok valami büszke rá, de nem rejthetem el a múltamat, nem igaz? 

2. Író leszek!

Oké, nincs még semmi sem eldöntve, sőt, nagyobb az esély arra, hogy középiskolai tanár legyek, mint arra, hogy valaha is kiadják egy könyvemet, de reménykedni szabad. Negyedikes koromban döntöttem úgy, hogy én írni szeretnék, bár akkor még nem voltam tisztában a saját képességeimmel vagy azzal, hogy miről is szól ez az egész. Később viszont rájöttem, hogy mennyivel többet ad nekem az írás, maga a folyamat, mint amennyit én azáltal adhatok a világnak. Jelenleg semmiben sem vagyok biztos.

3. Az iskolaújságról

Nem szeretnék dicsekedni, de ha főszerkesztőt kéne választani a szervezetlen, rendszertelen és borzasztóan működő iskolai újságnál, akkor valószínűleg én volnék az. Rengeteget dolgoztam az elmúlt félévben azon, hogy összehozzuk végre egy számot, írtam, szerveztem, sőt, még a szüleimet is rávettem arra, hogy anyagilag támogassanak minket. Többé-kevésbé elégedett vagyok a munkánkkal, bár még odáig nem jutottunk el, hogy kiadjuk... MÉG!

4. A blog facebook oldala: Illúzióromboló

5. Én és a líra

Sokan gondolhatják azt, hogy az, aki ír, mindenben jó: líra, dráma, epika. Nos, valójában ez sántít egy kicsit. Például én nem vagyok valami jártas a líra területén, verset egyáltalán nem tudok írni. Valószínűleg azért, mert a tudatosság, a megszerkesztettség nálam nem kap akkora hangsúlyt az írásaimban. (Ha meg tévedek, akkor nyilván nekem vannak fogyatékosságaim. Már megint.)

6. Mióta blogolok kétszer, háromszor annyi könyvet vásárolok, mint eddig

Sosem voltam arról híres, hogy roskadoznának itthon a polcomon a könyvek. Mióta  elkezdtem  blogolni, sokkal többet olvasok, mint eddig, és sokkal több könyvem is van. Szívesebben is járok könyvesboltba. Nem tudom, minek a hatására, hiszen a saját könyveim többségét még nem is
olvastam. 

7. Projektek

Jelenleg csak Az én kedvenc bloggerem! nevezetű projektben veszek részt, de mióta blogolok, rájöttem, hogy milyen különös és nehéz feladat egy közösségben munkálkodni úgy, hogy a legtöbben csak névként jelennek meg előtted. Még akkor is, ha az írásaik alapján sok mindent megtudsz róluk.

8. Technika

Életem (egyik) megrontója. Hiába gondolná azt az ember, hogy az, aki blogol, ért egy kicsit a technikához, én még mindig suta vagyok hozzá. 

9. Célok

Sokan megkérdezték már a környezetemben, hogy mégis miért blogolok? Jogos a kérdés, a válasz viszont nehéz. Azért kezdtem el a blogot, mert szerettem volna gyakorolni az írást, hogy még jobb lehessek, hogy a munkáim, amelyeket másoknak nem mutatok meg (egyelőre) minőségiek, igényesek legyenek. Később észrevettem, hogy mennyire élvezem azt, amikor beszélhetek valamiről, ami érdekel, és rokonlelkekre akadhatok. Hogy elmondhatom az őszinte véleményemet és tanácsokat adhatok nektek. Most ott tartok, hogy felemelő érzés egy közösség tagjának lenni, és igenis tenni kell azért, hogy figyeljünk egymásra, tevékenykedni kell. És itt vagytok ti is, a feliratkozóim, a látogatóim, akik kommentelnek és lájkolnak. 

10.  A legnépszerűbb bejegyzés (minden szempontból): SOROZATAJÁNLÓ Csengetett, Mylord?

11.  Napi egy órát legalább foglalkozom a bloggal (hétvégén jóval többet) 

12. A jövőre nézve nem tervezek sok változást: ugyanúgy sorozatokkal, könyvekkel fogok foglalkozni, de lesznek személyesebb posztok is, és igyekszem több listaszerű posztot hozni

13. Mint sokan mások, én is írok naplót. 

15. Millió jegyzetfüzetem van: blogos füzet, írós füzet, határidőnapló, heti teendők, apróbb feljegyzések 

16. Jelenleg a Drake és Josh főcímdalát hallgatom, mert tökéletesen illik a hangulatomhoz :)

17. A bejegyzések, ha minden jól megy, keddenként és péntekenként érkeznek, de ezeket a szabályokat az aktuális eseményeknél fel szoktam rúgni. 

18. Kommentek

Csak mostanában szoktam rá arra, hogy kommenteljek. Általában úgy fejeztem ki a tetszésemet mások blogján, hogy feliratkoztam rá, de később rájöttem, hogy ennyi nem elég. Kommentelni igenis fontos, hogy az író tudja, mi az, amit jól csinált, és mi az, amit nem. 

19. Szeretném addig csinálni a blogot, ameddig csak lehetséges.

20. Magányos blogger

Egyelőre még egyetlen bloggerrel sem sikerült szorosabb ismeretséget kötnöm, persze a barátnőmön kívül, de őt már egyébként is ismertem. Pedig jártam már bloggertalálkozón is, de annyira nehezen viseltem a rengeteg új arcot, hogy képtelen voltam normálisan reagálni a többiekre. Ezenkívül benne vagyok egy bloggeres beszélgetőcsoportban is, ahol elég jól érzem magam, de ott is meglehetősen nehéz beszélgetni. Ez az én hibám, ugyanis nem igazán tudom, hogyan tartsam fenn a beszélgetéseket, illetve sokszor úgy tűnhet, mintha nem is akarnék kommunikálni. Az introvertáltak átka. 

21. Novellák

Novellákat sem tudok írni. Tulajdonképpen a regény az a műfaj, ami engem érdekel és lázba hoz. Elbeszéléseket, novellákat sosem tudtam írni, és olvasni sem szeretem őket, azonban a szárnypróbálgatásaim idején muszáj ilyenekkel is foglalkoznom. Sok pályázat, verseny van, ami ilyen témájú, és ezekre jelentkeztem is már, csak hát elég rossz belegondolni abba, hogy nem a maximumot hozom ki magamból. Például az iskolánkban éppen folyik egy novellaverseny, amire én három novellával is szeretnék pályázni, csak még meg kéne írni őket. Ötleteim vannak, de egyik se jó. Véleményem szerint egyetlen novella sem jó: unalmasak, rövidek, érdektelenek. Jobban szeretem, ha valamit kifejtenek és a karaktereket is megismerhetjük közben. Ezenkívül jelentkeztem egy írói pályázatra is, ahová három novellát küldtem be, de egyiket sem szeretem. Szóval nem is fűzök hozzá nagy reményeket. (Majd 15-én meglátjuk.)

22. Kritikus szemmel

Az osztálytársaim elég gyakran kérnek meg arra, hogy segítsek nekik fogalmazni vagy nézzem át az írásukat. Én persze készséggel állok rendelkezésükre. Csakhogy ők nem igazán értékelik az én megjegyzéseimet. Nagyon szőrszálhasogató tudok lenni, amikor a stílusról vagy a helyesírásról van szó. És vannak más kellemetlen helyzetek is. Például egyszer a Tengeri-hántás történetét kellett leírnunk irodalomból, méghozzá úgy, hogy a két főszereplő szemszögéből a haláluk után. Aki ismeri Arany balladáját, az tudja, hogy mi a helyzet: Dalos Esztit elcsábítja Ferkó, a juhász. A lány teherbe esik, a fiú elhagyja. Mindketten meghalnak. (Hárman, ha úgy vesszük.) És bizony, ha a történetet leírjuk, akkor néhány részletet nem lehet kihagyni. Az egyik osztálytársam pedig megkért arra, hogy olvassam át a fogalmazását. Nem volt rossz, sőt! Az viszont mosolygásra késztetett, hogy elolvastam a kvázi szexjelenetet, szegényt meg is sértettem vele. (Azt hitte, a beállítottsága miatt gondolom humorosnak, pedig egyszerűen csak nehéz volt arra gondolnom, hogy ül az íróasztala előtt, és éppen azon morfondírozik, hogy vajon most azt írja, hogy "letépték egymásról a ruhát" vagy inkább azt, hoy "megszabadultak a ruháiktól"...)

23. Utálom a felkiáltó mondatokat.

24. A szüleim támogatnak: szerintük igenis sikeres lehetek íróként is (egyszer, majd, nagyon sokára)

25. Soha nem fogom feladni az írást. 

Még egyszer nagyon szépen köszönöm nektek, hogy feliratkoztatok rám, és hogy olvastok engem!