KÖNYVAJÁNLÓ Rainbow Rowell: Fangirl

Sziasztok!

Különös, hogy éppen az előző könyves bejegyzésemben panaszkodtam arra, hogy milyen szomorú, hogy mostanában nem is ajánlottam semmit. Erre BUMM! belebotlottam ebbe a könyvbe. Olyan, mintha szándékosan gúnyolódnának vele. Komolyan. Na de lássunk is neki, mert van némi mondanivalóm, és igen, olyan témába is belemegyek, amiről általában csak cinikusan szoktam beszélni: a szerelemről. 

Információk

Az íróról

Rainbow Rowel Eleanor és Park című regénye 2014-ban New Times-besteller lett, szintúgy másik ifjúsági könyve, a Fangirl. Nebraskában él, Omahában férjével és két gyerekével.

A könyvről

Eredeti cím: Fangirl

Műfaj: romantikus, ifjúsági

Szemszög: E/3

Korhatár: 10+ (talán, de nem szigorúan)

Kiadó: Scolar

Eredeti kiadás éve: 2013

Magyarul megjelent: 2015

Fordította: Sóvágó Katalin

Oldalszám: 448

Ár: 3250 Ft

Molyértékelés: 89% (227 csillagozás)

Fülszöveg:

"Cath ​​imádja Simon Snow-t. Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?"

A véleményem

A történet

Wren és Cath

Ha esetleg olvastátok a When It Rains című könyvről írt bejegyzésemet, akkor emlékezhettek arra, hogy... kicsit felhúztam magam. Elsősorban azért, mert hiteltelennek és túlzottan romantikusnak találtam azt a történetet. Na most a  világért sem szeretném összehasonlítani a két könyvet, de... Ha Rainbow Rowellnek sikerült nagyjából ugyanakkora terjedelemben megírnia egy szívfájdító, romantikus, izgalmas és érdekes történetet, akkor ezt miért nem lehetett megcsinálni a When It Rains-szel is? Mert higgyétek el, a Fangirl alapötlete egy picivel sem bonyolultabb, mint azé a könyvé, sőt...

Mostanában hozzászoktam, hogy E/1-ben olvasok, ezért egy kicsit fura volt az első néhány fejezet, később viszont annyira magával ragadott a történet, hogy nem is igazán érdekelt. A stílus könnyed, egyszerű, mégis pontos volt, észre sem vettem, hogy már 100 oldalt elolvastam belőle.

Próbálom megfogalmazni, hogy mi az, ami megfogott ebben a könyvben. Az alapötlet egyébként nem kimondottan kreatív, viszont sokfelé el lehet indulni felőle. Egészen hétköznapi problémákkal szembesülünk, mégsem érezzük magunkat fáradtnak és elcsigázottnak, mint a való világban.

Egyik érdekes vonása a könyvnek Cath rajongása a Snow-könyvek iránt, főleg a bloggereknek és a sorozatfanoknak, ugyanis manapság elég sok fangirl mászkál szerte a világban. Számomra nagyon természetes volt a fanfiction írás meg az, ahogy Cath viszonyul az íráshoz és a karaktereihez. Ettől csak még jobban élveztem az egészet. Azonosulni tudtam azzal a világgal, amelyben Cath él.

A szerelmi szál kifejezetten tetszett. Egyrészt a karakterek miatt, ezt majd később kifejtem, másrészt azért, mert nem volt benne semmi túlzás, semmi felesleges nyávogás meg jajveszékelés. Minden ment a maga útján, és bár olykor félresiklottak a dolgok, a vége csak jól sikerült.

Sajnálom, azt hiszem, hiába ecsetelem a jobbnál jobb tulajdonságait a könyvnek, képtelen vagyok átadni azt az élményt, amelyet kaptam tőle. Hihetetlen, hogy egy romantikus, ifjúsági könyv rábírt arra, amire eddig még egyetlen könyv se: hajnali négyig fennmaradtam, csakhogy kiolvashassam. Azt hiszem, hogy ez ad egy kis ízelítőt abból, hogy mit jelent nekem ez a történet.

A karakterek

A fantasztikus, lassan, de biztosan előrehaladó történetet leginkább az eredeti, humoros és valóságos, szinte élő-lélegző karakterek bolondították meg. Tőlük lett igazán jó a könyv, miattuk éreztem azt, hogy akár én is ott lehetnék. Meg persze az, hogy a fangirl-témát sem kezelték úgy, mint őrült rajongást.

"- Csak... csak mindentől! Túl sokan vannak. És kilógok közülük. Nem tudom, milyen legyek. Ott nem számít semmi, amiben én jó vagyok. Nem számít, hogy okos vagyok, és ügyesen bánok a szavakkal. Ha számít is, csak akkor, ha mások akarnak tőlem valamit. Nem azért, mert engem akarnak."

Cath-tel teljes mértékben azonosulni tudtam. Az írás a szenvedélye és bár én nem írok fanfiction (még), meg tudom érteni, milyen, amikor valaki annyira rajong egy sorozatért, filmért, könyvért,  hogy a gondolatai folyton körülötte járnak. (Elég csak a Sherlockra, magára Sherlock Holmes-ra, Poirot-ra, az Agymenőkre és még sorolhatnám mikre gondolni.) Egy kedves, kissé szorongó, de cseppet sem szürke lány volt, akit a hibái ellenére is szerettem. Mert igen, voltak neki.

Levi (akinek a nevét livájnak kell ejteni, és erre csak a 200. oldalon jöttem rá) egy tipikusan extrovertált, energiától duzzadó, de néha nagyon is seggfej srác, aki minden jelenetével egyre közelebb lopózott a szívemhez. (Na meg...) 

Reagen goromba szobatársként szerepelt, aki a végén Cath barátnőjévé vált. Engem tényleg, de tényleg megnyugtatott az, hogy hiába vált egyre szorosabbá a kapcsolata Cath-tel, egy pillanatra sem veszítette el önmagát. A morcos külső alól nem virított ki egy jólelkű, naiv kislány, aki azt sem tudja, hová legyen örömében, amiért egy olyan barátra talált, mint Cath.

Wren a rossz útra tévedt iker, akit annyira utáltam, amennyire Cath-et szerettem. Nem tetszett nekem, de ettől függetlenül elismerem, hogy karizmatikus személyiség, aki sokkban különbözik a testvérétől, de tényleg szereti őt.

Kinek ajánlom?

Mielőtt még elmondanám, kiknek ajánlom, szeretném még elmondani, hogy mi tetszett benne, csak felsorolásszerűen, mert szerintem képtelen lennék szavakba önteni ezeket a gondolatokat. (Elég béna kifogás, tekintve, hogy egy nívós könyvajánlóval akartam érkezni, erre tessék... De most már késő, elviselem a szégyent.) Tehát ez tetszett benne: a hangulat, a szerelmi szál, a karakterek, a párbeszédek, a Simon Snow-részletek, a stílus, a történetvezetés, az ikrek apja

- akit érdekel egy tényleg romantikus könyv
- aki szereti az egyéniségeket
- aki fangirl
- aki hosszabb olvasmányt keres
- akinek tetszett az Eleanor és Park
- aki szereti a könnyed stílust
- akinek elege van a nagyszájú fenegyerekekből

Megjegyzések:

Az írónőtől korábban olvastam az Eleanor és Park című, szintén romantikus, de sokkal komorabb hangvételű könyvet is, amit megkönnyeztem. Tényleg érdemes elolvasni mindkettőt.

Ennyi lett volna mára. Nektek hogy tetszett a könyvajánló? Felkeltettem az érdeklődéseteket? Esetleg ismertétek már ezt a könyvet? Vagy az Eleanor és Parkot? Mi a véleményetek róla? Írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)