Sziasztok!
Ezer éve tervezem ezt a posztot, de nagyon sokáig egyszerűen nem tudtam hozzáfogni. Előre tudom, hogy az egész vasárnapomat (igen, amikor írtam, vasárnap volt) el fogom cseszni velem, mert rengeteg időbe telik, míg elmagyarázom majd nektek, hogy miért is szeretem ezt a shipet. Egy csomó dolgom van még, de egyrészt már régen írtam, és úgy érzem, megőrülök, másrészt pedig tényleg kellene már egy kis Sherlock, mert elhanyagoltam mostanában ezt a témát. Hát... Fogadjátok
szeretettel az én kis agymenésemet :)
szeretettel az én kis agymenésemet :)
1. Aranyos
Van abban valami szörnyen bizarr, hogy két negyvenéves férfi elképzelt románcát aranyosnak nevezem. Azt hiszem, sokan ezért nem értik a shipeket és tartják furának a mai fandomokat. Mondjuk ez az elutasító viselkedés abból is fakadhat, hogy még mindig tabuként vagy legalábbis kerülendő témaként kezeljük a homoszexualitást. Erről most nem szeretnék bővebben beszélni, mert van erről a mentalitásról egy elég negatív véleményem, amivel áttérhetnék egy másik, komolyabb témára, de ehhez sem erőm, sem kedvem nincsen, ráadásul nem szeretném, ha átmenne a blog abba a megmondós feelingbe, ami olyan népszerű manapság. Köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Bocs, bocs, bocs, de van valami, ami megakadályoz abban, hogy egy dologról beszéljek egyszerre.
Naa. Sherlock és John. John és Sherlock. Egy adrenalinfüggő katonaorvos és egy érzéketlen zseni. Tűz és víz, a tettek és a gondolatok embere, az érző lélek és a rideg gép. Valljuk be, hogy ebből a kapcsolatból többet is ki lehetne hozni, mint azt, hogy aranyosak. És higgyétek el, a fandom szerint mindenképpen több van ebben. Ennek ellenére a fandom néha... szóval... Csak nézzetek meg néhány képet:
 |
| Nem Johnlock, de olyan aranyos! |
2. Kis belemagyarázással ESETLEG bizonyítható
 |
| Néha komolyan ilyenek a fandomban... |
Megjegyzés: Egyébként pedig kétlem, hogy Doyle-nak ilyesféle ötletei támadtak volna, de ez megint csak egy olyan dolog, amiben nem lehetünk biztosak. A homoszexualitás nem volt mindig elfogadott, de létezett korábban is. Egyesek írások szerint a viktoriánus korban félig nyíltan, félig a legnagyobb titokban művelték, és a férfiak barátsága is többet jelentett, mint manapság. Mivel nem éltünk akkor, nem ismertük Doyle-t, nem tudhatunk semmit erről. Az pedig, hogy a BBC alkotói, mit akarnak, azonkívül, hogy mindenkit megöljenek, megkínozzanak és rombadöntsenek (és még akkor nem beszéltem a karakterkről).
3. Meghitt
Én magam nem sok tapasztalattal rendelkezem a szerelemről, de többféle kapcsolatnak voltam már szemtanúja. Ezenkívül könyvekben, filmekben, sorozatokban is sokfajta formájával találkozhattam a szerelemnek. Ez nem azt jelenti, hogy profi lennék ezen a területen, csak azt, hogy kívülállóként is van valami fogalmam róla.
Úgy gondolom, bármilyen szép is a szenvedéllyel, feszültséggel teli szerelem*, meghittség mindig fontosabb lesz a tűznél. Van abban valami szívszorítóan gyönyörű, hogy John mi mindent elvisel Sherlocktól, ahogy alkalmazkodik hozzá, de ez még mindig inkább odaadás, mint szerelem. Minden más akkor kezdődik, amikor azt látjuk, hogy Sherlock kompromisszumot köt. Rengeteg apró mozzanat van, amit könnyű félreérteni, amibe belemagyarázhatjuk a shipet. Például, amikor a 2. évad 2. részében pontosan azokkal a bókokkal vigasztalja Johnt, mint amilyeneket az 1. évadban kapott tőle. (Nem én találtam ki.)
4. Titokzatos
Ez az a pont, ami tulajdonképpen semmit sem mond. Igazából ez főként azért jellemzi a kapcsolatukat, mert a fandom nem tudhatja, hogy létezik-e valójában ilyesmi. És mivel még abban sem vagyunk biztosak, hogy van-e miről agyalnunk, nem csoda, hogy titokzatos, rejtélyesnek és természetesen izgalmasnak tartjuk a kapcsolatot. És valljuk be, a képzelgéseknek és a fanfictionöknek is elég nagy teret enged.
5. Kalandos
Ez az egyik kedvencem benne. Sherlock szeszélyes és izgékony, már ha egy ügyről van szó. Ő minden, csak nem unalmas, még akkor is, ha olykor kezelhetetlen. John, mint már fentebb említettem, adrenalinfüggő, vagy legalábbis valami olyasmi. A 3. évad utolsó részében ugyebár ezt állítja róla Sherlock, aki elég ritkán téved. John Watson a harctéren szolgált, rengeteg borzalmat látott, és miután leszerelték, ahelyett, hogy a nyugalmat választotta volna... nos, inkább vállalta a kockázatot, és beköltözött Sherlock Holmes-hoz. Ráadásul mennyi mindenben volt részük! Nemcsak arra a rengeteg törvényszegésre, futásra, életveszélyes helyzetre gondolok, hanem az érzelmi hullámvölgyekre is. Szerintem ettől igazán érdekessé válik a kapcsolatuk.
6. Vicces
Megint csak a fandom hibája. Ezt egyszerűen csak képekkel tudom elmondani:
7. Mert CSAK
Igazi érv, tudom. Szerintem ügyvéd vagy szónok leszek, mert ilyen remekül felépített bejegyzést nemigen olvastatok még...
Ez az utolsó pont tulajdonképpen minden Johnlocked személy által behelyettesíthető. Én nem tudhatom, hogy mások miért is szeretik, miért is hisznek benne. Én eleinte butaságnak tartottam, és soha eszembe nem jutott volna, hogy összehozzam őket. Miután rájöttem, hogy imádom a sorozatot, elkezdtem fanfictionöket keresni. Később rátaláltam egy blogra, amiről már sokszor beszéltem. Elolvastam a Fragmentary című folytatásos történetet, ami Sherlock szemszögéből játszódik Reichenbach után. Egy alternatív befejezést biztosít, és... Engem teljesen lenyűgözött. Egyrészt a stílus csodálatos volt, szívbemarkoló, torokszorító, fájdalmas, keserédes... sokáig tudnám sorolni, mit gondolok róla. Ezenkívül karakterhű volt, szerintem nagyon jól elkapta Sherlock személyiségét. Az elmélete Sherlock szüleiről nagyon tetszik, és... én akkor kezdtem el töprengeni azon, hogy miről is szól ez az egész...
És még egyetlen egy gondolat: Johnlock létezik, de sosem történt meg. Ezt vallom én. Lehet velem vitatkozni, kíváncsi vagyok más shipek rajongóira, azokra, akik nem értik ezt a párosítást, vagy hogy miért kell egyáltalán ezzel foglalkozni. Szeretném, ha kifejtenétek, mit gondoltok erről, ne fogjátok vissza magatokat :)
És, ha ő is szereti, más miért ne szerethetné?
Üdv: Kriszti
*Ez nem azt jelenti, hogy Johnék kapcsolata nem ilyen, már ha....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése