Sziasztok!
Mielőtt azt hinnétek, hogy teljesen elhanyagoltam a blog könyvszekcióját, gondoltam megírom ezt a kis véleményt. Magáról a műről nem sok mondanivalóm van, egyáltalán nem különleges vagy kiemelkedő, viszont nem is tartozik a borzasztó, olvashatatlan maszlagok közé. Bővebben:
Információk
Az író
Agnes Martin-Lugand személye sajnálatos módon ismeretlen marad, ugyanis csak francia wikit találtam belőle, amiből egy kukkot sem értek. Viszont itt van róla egy kép:
A könyv
Műfaj/Kategória: romantikus
Korhatár: -
Szemszög: E/1
Kiadó: Libri
Eredeti kiadás éve: 2013
Magyarul megjelent: 2016
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 276
Molyértékelés: 63% (24 csillagozás)
A sorozat további kötetei: A boldog emberek esőben csókolóznak (A boldog emberek... 2.)
Fülszöveg:
"Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét."
A véleményem
A történet
Adott tehát Diane, a francia nő, aki egy balesetben elveszti a lányát és a férjét is. Ez a tragédia annyira letörte, hogy képtelen kimozdulni otthonról és dolgozni, így a kávézója gyér jövedelméből próbál megélni. Egy napon azonban rájön, hogy ezt nem folytathatja tovább, ezért Írországba költözik. Ekkor ismerkedik meg a mogorva és udvariatlan Edwarddal, akivel egyáltalán nem lehetett kijönni, viszont a jelenléte értelmet ad az életének. Vajon készen áll Diane egy új kapcsolatra?
Már a leírásból is kitűnik, hogy ez a könyv Klisé. Így, nagy betűvel. Miért gondolom ezt? Nézzük meg az én kis listámat:
- A főszereplő: összetört, lelkileg nem túl stabil nő, aki új életet akar kezdeni.
- A másik főszereplő: mogorva, idegesítő, modortalan férfi, akinek menő munkája van és jól néz ki.
- Ő azért olyan, amilyen, mert a múltja sokkal szomorúbb, mint azt bárki gondolná. A lelkét mélyen megsebezték, és ezért eltaszít magától mindenkit.
- A főszereplőnek van egy meleg barátja, akivel szinte elválaszthatatlanok.
- A főszereplő és a Sátán (~ a csúnya, rossz férfi) húga/nővére bestiek, a család egyszerűen imádja a nőt.
- A férfi annak ellenére, hogy látta a nőt lerészegedni, hányni, bőgni, furán táncolni és más efféle bájos tevékenységeket művelni, őrülten beleszeret.
És miért nem Klisé? A vége miatt. Az ugyanis más színben tünteti föl az egész történetet, még akkor is, ha annyira, de annyira kiszámítható volt a fordulat.
A stílusa egyébként nem rossz, bár egyáltalán nem különleges. Könnyű volt olvasni, a betűméretnek és a margóknak köszönhetően pedig a majd' 300 oldalas könyvet lényegében egy délután alatt kiolvastam (leszámítva azt a 20 oldalt, amin végigszenvedtem magam egy hét alatt).
Mindent összevetve nem volt szörnyű vagy szánalmas a könyv, viszont az biztos, hogy sokkal érdekesebb, szebb és meghatóbb történeteket is olvastam már, amelyek ugyanazokon a kliséken alapultak, mint A boldog emberek...
A karakterek
Diane-t egyértelműen sajnálnom kellett volna. Az emberek sajnálja azokat, akikkel valami baj történt. Ő pedig elvesztette a gyerekét és a férjét, ami olyan elképzelhetetlen fájdalommal járhatott, amit el sem tudok képzelni, és én mégsem éreztem részvétet, szánalmat iránta. Életképtelen, önpusztító idióta volt, aki úgy viselkedett, mint egy kamaszlány. Ennek a viselkedésnek persze megvan a maga bája, de Diane-nél egyszerűen nem érzékeltem ezt.
A bunkó, éretlen és folyamatosan duzzogó karakterekkel általában nincs problémám. Edwarddal viszont van. Nem is igazán az érdekelt, hogy szemétségeket mondott Diane-nek, hanem az, hogy majdnem tettlegességig fajult a dolog. Durván, erőszakosan viselkedett egy nővel, és ez szerintem még akkor is gáz, ha Diane speciel provokálta. (És te jó ég, mennyit provokálta!)
Felix szerencsére nem lett tipikus meleg karakter. Ahelyett, hogy divatról és a szerelemről pletykált volna és minden egyes szexre utaló szónál huncutul nevetgélt volna (Szex és New York-beli emlékek...), abba sem hagyta a bulizást és az ivást. Ennek ellenére kedveltem, szóval örültem volna neki, ha egy kicsit több szerepet kap a történetben, de hát az élet nem kívánságműsor.
Ki olvassa el?
- Aki odavan a szerelmes történetekért
- Aki rövid, könnyen olvasható történetet keres
- Akinek nincs elege a klisékből
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet :) Ti ismertétek ezt a könyvet? Mit gondoltok róla? Szerintetek mennyire fontos az eredetiség? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése