Sziasztok!
Ha esetleg véletlenül valaki lemaradt volna arról az unásig ismételt információról, miszerint az én legfőbb érdeklődési köröm nem más, mint az irodalom, és hogy ilyen irányban szeretnék továbbtanulni, most megemlíteném ezt az apróságot. Gondolom a cím és az első mondat alapján ki is találtátok már, hogy most agyba-főbe fogom dicsérni ezt a könyvet, de azért remélem, nem leszek olyan, mint a jótanuló.
Információk
"Sok könyv annyira gazdag, és annyira sok mindent megmozgat bennünk olvasás közben, hogy egy olvasásra esélyünk sincs minden rétegét és finomságát meglátni és végiggondolni."
Az író
Nényei Pál a Piarista Gimnázium magyar tanára, korábban Pannonhalmán dolgozott. Már fiatal korában is szerette az olyan műveket, amiket körülbelül senki más nem, például Homéroszt, Zrínyit, Gogolt. Sosem készült irodalomtanárnak, gyermekkora óta író szeretett volna lenni.
A könyv
Korhatár: 14+
Szemszög: E/1 (de ennek nincs semmi jelentősége ebben az esetben)
Műfaj/Kategória: irodalomtörténet, "tankönyv" (bocs az idézőjelért, nem azért mert nem becsülném a munkát, ami által létrejött a könyv vagy a tartalmát, de... ez pont, hogy nem tankönyvnek készült.)
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2016
Ár: 3990 Ft
Oldalszám: 470
Molyértékelés: -
Fülszöveg:
"Végre eljött a nagy pillanat, amit annyira vártunk:
az Irodalom másodszor is visszavág!
Ebben a másodikban már az… az Irodalom születéséről…?
-– Ó. Ugyanarról szól mind a két kötet? Újra megteremtik a Világot, és vele a Szót, az Irodalmat?
– Igen, pontosan ez a helyzet. Ebben a második kötetben kiderül, hogy Zeusz és Jupiter után (szabadon) bizony egy másik Isten is teremtett egy világot – és ez is a mi világunk! És e kettô csodás találkozásból született meg az, amit ma Irodalomnak nevezünk. Ez a másik Isten, a zsidóké és keresztényeké elég sokban különbözik
az antik istenektôl. Szigorúbb és engedékenyebb is egyben. Jobban is ismerjük ôt, épp ezért nehezebb róla gondolkodnunk. Róla és a Könyvrôl, amibôlaz emberiség megismerhette: a Bibliáról.
A Paradicsomkertben indul ez az izgalmas és felkavaró szellemi utazás, amelynek utolsó állomása Dante Isteni színjátéka.
Ez a második kötet, de hamarosan jön a folytatás!"
A sorozat további kötetei: Léda tojásaitól az aranyszamárig (Az irodalom visszavág 1.)
A véleményem
Az első kötet olyan témákat dolgozott fel, amikkel általában nincs gondjuk a diákoknak. Igaz, nekem nem sok tapasztalatom van erről, de nálunk Homérosz nehéz szövegei sem csökkentették túlságosan az érdeklődést, meg amúgy is mindenkit kárpótolt az istenek zaftos részletektől csöpögő története. Nényei Pál csupán nagy vonalakban igazodott a tanmenethez, és hangsúlyosabbá tette az irodalom és az élet, az ember kapcsolatát.
Nem tudom, ki hogy érzékelte, de a Biblia, hiába borzasztóan fontos része az irodalomnak, nehéz. Nem olvasni vagy értelmezni, hanem beadni a diákoknak. Óvatosan kell bánni a szavakkal és a témával kapcsolatos beszélgetéseket sem ajánlatos túlságosan szabadon kezelni, ugyanis a vallásos érzékenység és az ateista gőg komoly vitákat szülhet.
Nényei Pálnak egyébként is elég bicskanyitogató néha a stílusa, a humora pedig sokszor kissé talán durva (de nehogy valaki azt higgye, hogy amolyan vaskos, trágár humorra gondolok, mert nem erről van szó), szóval egy kicsit féltem attól, hogy túl megy majd minden határon. Pedig engem abszolút nem sért az ilyesmi, hiszen agnosztikus vagyok.
"Meddő vitát folytatni egy logikussal, logikailag értelmezhetetlen szituációról - fölösleges."
Viszont az is igaz, hogy a Bibliával úgy kell foglalkozni, mint irodalmi szöveggel, de hát teljesen fölösleges a hitet is belekeverni. Körülbelül erről szól a könyv első fejezete is, ugyanis a Biblia attól függetlenül, hogy hiszel-e egy felsőbb hatalomban vagy hogy abban a felsőbb hatalomban hiszel-e, ami abban foglaltatik, rólunk, az emberről szól. Remélem megfelelően sikerült értelmeznem az irodalomtanárom és Nényei Pál tanítását is, és jó következtetéseket vontam le.
Engem teljesen lekötött a stílusa, a humora is. Szerettem, hogy egyszerű, bár néha a hülyék kedvéért ötvenszer elismételt mondatok, következtetések untattak, viszont Nényei viccei, gúnyos megjegyzései és a folyamatosan az olvasókhoz szóló, fiktív párbeszédeket folytató narrátor megoldotta a helyzetet.
Ki olvassa el?
"– akik magyarból ketteseket kapnak – és a kettes nekik már jónak számít
– akiknek piszkos és gyűrött a füzetük – ha el nem veszett már év elején
– akik egyszerűen nem képesek olvasónaplót írni
– akik kizárólag szomszédjukról, illetve a füzetükből másolják a dolgozataikat
– aztán gátlástalanul puskáznak
– akik a „kötelező olvasmány” kifejezés elhangzásakor heveny undort éreznek, és azonnal internetes összefoglalások, meg Kötelezők röviden című kiadványok után néznek
– akik a memoriterek magolása közben szitkozódnak, és a költő meg a tanár édesanyját emlegetik
– akik olyanokat mondanak, hogy minek foglalkozni olyan dologgal, aminek semmi értelme"
Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésemet :) Ti mit gondoltok erről a könyvről? Szerintetek is szükség van egy, az ifjúsághoz szóló irodalomtörténeti könyvre? Szerintetek segít ez a könyv abban, hogy a diákok közelebb kerüljenek az irodalomhoz vagy csak éppen azok fogják a kezükbe venni a kötetet, akik amúgy is szeretik az irodalmat, szeretnek olvasni és értik, vagy legalábbis sejtik, mi a helyzet valójában? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése