Sziasztok!
Ma egy kis újdonsággal készültem. Amellett, hogy nemrég végre valahára meghoztam nektek az elmúlt két hónap olvasásélményeiről szóló bejegyzést, ma közzéteszem, hogy milyen könyvekkel is gazdagodtam az elmúlt egy hónapban. Figyelem, aki szerint könyvet venni pazarlás, annak meglehetősen nehéz lesz olvasnia a következő sorokat.
1. Tóth Krisztina: Pixel
"Egymással ütköző emberek és sorsok kavarognak térben és időben, véletlenszerűen találkoznak, ám mégis olyan érzésünk van, mintha egy közös testhez tartoztak volna egykor, csak ezt a testet szétszakította volna valami, ahogyan a könyvben fel-feltűnő párokat is. Fej, szív és kéz: minden testrészhez egy történet tartozik. Humor és keserűség regiszterei váltogatják egymást, hol a közelítés fájdalmas pontossága, hol a távolítás iróniája jellemzi az egymásra épülő történeteket. Tóth Krisztina új könyvében a fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egyedi színűek és izgalmasak, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, vagyis, ha hátrább lépünk egy lépéssel, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és időközben nagyon is élővé váló szövegtestet."
Nem mondanám, hogy kimondottan szeretem Tóth Krisztinát. Ami azt illeti, a verseit nagyon szeretem, de a novellái számomra túlságosan zavarosak, nem igazán tudom megérteni, hogy mit akarnak üzenni. Túlságosan kicsinyes, túlságosan hétköznapi. Nem szeretem, hogy ennyire kegyetlenül bagatellizálja a dolgokat, pedig tudom, hogy a modern irodalomban ez nem olyan ritka. A Pixelt azért vettem meg, mert kell a tanuláshoz - érettségi, kortárs irodalom, satöbbi. Kíváncsian várom, mi lesz.
2. Kertész Imre: Sorstalanság
"A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához.
A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.
Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben – nem kevés viszontagság után – 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett."
A Pixellel egyetemben a Sorstalanság is kötelező, csak annyi a különbség, hogy az utóbbit már millió éve el szeretném olvasni, csak eddig nem mertem nekiugrani. Nem egy könnyű témáról van szó, úgyhogy lehet, hogy csak nyár végén próbálkozom meg vele. Majd elválik.
3. Albert Camus: Az idegen
"Albert Camus talán leghíresebb regénye L'étranger címmel a 20. század derekán, 1942-ben látott először napvilágot. Népszerűségét mutatja, hogy mintegy negyven nyelvre fordították le, 1967-ben, Luchino Visconti rendezésében film is készült belőle. Témája a camus-i filozófia alapélménye: az abszurd.
A mű egy Meursault nevű algíri francia hivatalnokról szól, aki elkövet egy gyilkosságot, el is ítélik miatta. Meursault büntetése halál, a regény pedig a büntetés előtti börtönnapjait tárgyalja. A végkifejlet nem kétséges, a tanulság azonban meghökkentő. Miközben ugyanis Meursault ellen emberölés vádjával jogos eljárás folyik, egyúttal koncepciós per áldozata is. Ha ugyanis az öncélú gyilkosságot elkövető tettest beszámíthatatlannak nyilvánítanák, megmenekülhetne a fővesztéstől. A bírák azonban végső soron a meursault-i mentalitást, az abszurd emberi mivoltot büntetik. Feláldozzák Meursault-t azért, hogy ne kelljen szembenézniük saját létük abszurditásával.
A mű 1948 óta számtalan kiadást ért már meg Közöny címen Gyergyai Albert fordításában. Ádám Péter és Kiss Kornélia nagyszerű, új fordítása az év nagy irodalmi eseménye, mely aligha csak a címet viszi közelebb az eredetihez: a minden ízében pontos, kristálytiszta és mai szöveg remélhetőleg a következő évtizedek olvasóit is rabul fogja ejteni."
Az idegen, más fordításban a Közöny ajánlott olvasmányként szerepel a tételsorunknál. Igazából én már jóval korábban is hallottam erről a könyvről, és már akkor tudtam, hogy én ezt egyszer majd elolvasom.
4. Lydia Netzer: Ragyogj, édesem!
"Amikor Maxon megismerte Sunnyt, 7 éves, 4 hónapos és 18 napos volt. A Föld 2693 alkalommal fordult meg a tengelye körül addigra. Maxon más volt. Sunny is más volt. Együtt mások lehettek. Most, 20 évvel később házasok, és Sunny csak arra vágyik, hogy „normális" legyen. Háziasszony és anya, míg férje, a zseniális mérnök épp NASA kiküldetésen van a Holdon, új robotkolónia programozásán munkálkodva. Kívülállók voltak, akik halálosan egymásba szerettek. Különleges, eltéphetetlen szálak kötik őket egymáshoz. Van egy autista kisfiuk, és Sunny újra gyermeket vár. Édesanyja kórházban haldoklik. Az űrben pedig szörnyű tragédia történik. Sötét titkok, rég elfeledett gyilkosságok, és egy libbenő szőke paróka, mely hirtelen mindenre fényt derít. És minden megváltozik."
A cím alapján ez egy romantikus történet. A fülszöveg alapján pedig akár krimi is lehet. Vagy a kettő egyszerre. Ki tudja?
5. Joseph Roth: A szent korhely legendája
"Élt egyszer a zlotogrodi járásban egy mértékmester, Anselm Eibenschütz volt a neve. Az volt a feladata, hogy a kereskedők mértékeit és súlyait ellenőrizze az egész járásban – így kezdődik Joseph Roth 1936-ban írott furcsa, érdekfeszítő története, A hamis súly. A kisregény az Osztrák-Magyar Monarchia keleti határvidékére kalauzol bennünket, a lótolvajok, kofák, pénzhamisítók, csavargók, gyújtogatók, koldusok, gesztenyeárusok, uzsorások és egyéb kalandorok világába. A kisregényt a nagy osztrák író halála előtt írt két nagyszerű elbeszélésével egészítettük ki (A szent korhely legendája, A Leviathán). Ezekben még egyszer megcsillan Joseph Roth lenyűgöző képzelőereje, s még egyszer megérint bennünket az író érett írásművészetének emberi, sötéten izzó tragikuma. A szent korhely legendája című elbeszélésből 1988-ban világszerte nagy feltűnést keltett film készült az olasz Ermanno Olmi rendezésében: a főszerepet alakító holland világsztár, Rutger Hauer a filmben nyújtott alakításáért több díjat is nyert."
Nem is tudom, miért tetszett meg ez a könyv, de az biztos, hogy szinte azonnal magamhoz vettem.
6. Agatha Christie: A kristálytükör meghasadt (Miss Marple 9.)
"St. Mary Mead békés vidéki fészek, bár az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott. Gossington Hallban sem Bantry ezredes lakik már, hanem eladják. Most éppen egy amerikai filmcsillag veszi meg. Abban a házban, ahol két évtizede egy holttest hevert a könyvtárszobában, nagyszabású jótékonysági partit rendeznek a Szent János Mentőszolgálat javára, és azért, hogy a falu kíváncsi lakói alaposan szemügyre vehessék az egzotikus új lakókat. A régi lakosok közül néhányan a házban tartott szűk körű összejövetelre is hivatalosak, finom falatok és italok várják őket. A Mentőszolgálat titkára véletlenül kiönti a koktélját és kárpótlásul a gyönyörű Marina Gregg italát kapja. De ebben a pohárban más is volt a koktél mellett… Mrs. Badcock meghal, Marina Gregg élete pedig rémálommá válik. Ki tör a filmcsillag életére és miért? Szerencsére egyvalami, illetve egyvalaki nem változott St. Mary Meadben: Miss Jane Marple. Megöregedett, nem tud már kertészkedni, kötögetni, állandó segítségre szorul, de az esze még mindig úgy vág, mint a borotva. És a háziorvos izgalmas kinyomoznivalót írt fel neki unalom ellen…."
Ami azt illeti, ezt a Christie-könyvet nem azonnali olvasásra vettem, ugyanis körülbelül egy éve már kivégeztem, viszont a gyűjteményembe igenis kell.
7. Az év novellái 2017
Hát srácok, bevallom, ezt a könyvet nem vettem meg. Sőt, soha a büdös életben két forintot nem költöttem volna rá, de ezt kaptam ajándékkönyvül év végén. (Haragszom is emiatt a tanárokra, mert mindenki tök jó könyveket kapott, én meg... ezt. Nesze neked, kitűnő tanuló.) Azt hiszem, azért választották nekem ezt a könyvet, mert megnyertem az iskolai novellaíró pályázatot, illetve, mert részt vettem a Kárpát-medencei Irodalmi Pályázaton is (bekerültem a legjobb ötvenbe). Sajnos, ki kell ábrándítanom mindenkit: attól még, hogy szoktam novellákat írni (bár hihetetlenül utálom már magát a folyamatot is), olvasni semmiképpen nem szeretem őket. C'est la vie. Meglátjuk, milyen lesz. (Röhej, de megpróbáltam odaajándékozni valakinek: senki nem tartott rá igényt.)
Üdv: Kriszti :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése