Illúzióromboló

  Sziasztok! Mielőtt a lényegre térnék, szeretném leszögezni, hogy ez nem egy uszító jellegű cikk, és nem is a politikai ellentétekre van kiélezve. A téma, bár tulajdonképpen társadalmi problémáról van szó, óhatatlanul magával húzza a politikát is, ahogy azt láthatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk. Szeretném, ha politika semlegességben látnátok engem is és az ügyet is.

Sziasztok! Ma egy taggel jöttem, méghozzá egy szerintem nagyon érdekes felépített taggel. Olyan alkalmazásokat említ meg, amelyeket én még hírből sem ismertem, bár az utóbbiakban hatalmas fejlődést értem el: regisztráltam Instgramra! Mindenki nyugodjon le, nem kell aggódni: egy darab képet sem fogok feltölteni rá, csak bekövetem az érdekes oldalakat. (Mondjuk rögtön azután, hogy felléptem Instára - mert én ilyen modern és felvilágosult vagyok, hogy így hívom: Insta - hatalmas spoilerbe botlottam az Agymenőkkel kapcsolatban. Hát igen, ez volt a büntetésem azért, amiért engedtem a kísértésnek és meghajoltam Betti akarata előtt, minek következtében én is egy felhasználó lettem a sok közül... Úgy érzem, komolyan züllök.) Tehát a kérdések:

Sziasztok! Az Én még sosem-et egész véletlenül találtam meg a könyvtár egyik eldugott zugában. Mivel az eldugott könyvek általában érdekesek szoktak lenni, fogtam magam, és nekiláttam. Nem mostanában olvastam, hanem még tavaly nyáron, de úgy gondoltam, hogy erről érdemes lenne írni. Ugyanis fogalmam sincs, hogy tetszik-e vagy sem. 

Sziasztok! Gondolom mindenki ismeri azt az érzést, amikor teljesen odavagy egy könyvért, mert egyszerűen minden szempontból csodálatos, de ott van az az egyetlen karakter, aki folyamatosan okvetetlenkedik, hülyeségeket beszél és/vagy a jelenlétével elrontja a hangulatot. (Élőben is van ilyen...) Ma összeszedtem a számomra legirritálóbb karaktereket. Íme a lista:

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről fogok írni, amely igazán elgondolkodtatott. Tudjátok, mindig úgy tervezem, hogy egy újabb kiolvasott könyv után beiktatok egy-két órát arra, hogy átgondolhassam az egészet, hogy rendszerezhessem a történéseket a fejemben, hogy megfogalmazhassam az épkézláb véleményemet. Sajnos, sosem jön össze. Vagy azért, mert elhalaszthatatlan dolgom akad, vagy mert szorít az idő, vagy csak fáradt vagyok. Azt hiszem, ezért is olyan összeszedetlenek az írásaim. Mivel fáradhatatlanul azon vagyok, hogy napi rutint alakítsak ki, és a jellememet formáljam, talán egyszer egészen átlátható bejegyzéseket fogok közzétenni, és én magam is sokkal érthetőbb leszek, mind írásban, mind az életben. (Ez volt az a mondat, aminek a végén már nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés) Mielőtt nekikezdtem volna a felesleges körítésbe, azt akartam elmondani, hogy ez a könyv… érdekes érzéseket hagyott bennem. Szeretek írni, mindig is szerettem, de tudom, hogy ez nem elegendő a...

Sziasztok! Bár már legalább két hete elkezdődött a Valentin-napot megelőző készülődés, én egészen a mai napig nem is nagyon figyeltem rá. Tulajdonképpen ma sem azért írok róla, mert annyira felbosszantott vagy felizgatott volna valami, egyszerűen csak eszembe jutott, hogy hoppá, bizony vannak, akik ezt jóval komolyabban veszik, mint én.

Sziasztok! Ma néhány inspiráló képet hoztam. Ide mindig is szerettem volna valami hosszú szöveget írni, de sehogy sem megy. Mégis mit lehet írni az inspiráló képekről? 

Sziasztok! Őszintén szólva én komoly élvezetet találok abban, ha kérdésekre válaszolhatok, és azt is szeretem, ha mások teszik ezt. Sosem ódzkodtam attól, ha kíváncsiskodnom kellett, legalábbis, ha a baráti köröm szűkében tehettem meg. Emiatt állítólag nagyon idegesítő vagyok. (Meg még néhány más dolog miatt is)  Mivel engem otthon és a suliban is megelégeltek, most rajtatok töltöm ki a haragomat, ha szabad így fogalmaznom, és kitöltök egy taget.

Sziasztok! Miután ömlengtem nektek egy hosszú bejegyzésben az említett sorozatról, kihasználtam a legutolsó lehetőségeimet is, és igen, végignéztem!