Illúzióromboló

Sziasztok! A nyáron szerencsére több időm jut olvasásra, nem mintha egyébként olyan elfoglalt lennék, így aránylag sok könyvről mesélhetek nektek. Jó olvasást!

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy ismét közzéteszek egyet az iskolai fogalmazásaim közül. A mostani egyébként szokatlanul szörnyen sikerült, a feladat ugyanis egy novella írása volt, amelyben egy Villon idézetnek is szerepelnie kellett. Ennek alapján én ezt a történetet tudtam kiötölni:

Sziasztok! Tudom, tudom, már megint egy tag. Sajnálom.

Sziasztok! Azt hittétek, hogy mert itt a nyár, végre időben hozom a bejegyzéseket? Nem szívesen sértelek meg titeket, de ebben az esetben szörnyen naivak vagytok. Persze, ha nem volnátok azok, akkor nem tudtalak volna rávenni titeket a blog "fülszövege" alapján, hogy olvassatok engem, így tulajdonképpen nem panaszkodhatok. 

Sziasztok! A legtöbb tag ugyebár személyes, de szerintem ez még annál is intimebb dolgokra kérdez rá, mint amiket eddig elárultam magamról. Ennek ellenére nekiállok, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Sziasztok! Enyhén megkésve, de el is hoztam nektek az immáron negyedik hete futó, roppant izgalmas, és minden várakozást felülmúló (khm, szarkazmus)  cikksorozat következő részét. Na mármost a múlt hetem igazán érdekesen folyt, és mivel biztosra veszem, hogy majd' meghaltok a kíváncsiságtól, nem is csigázlak benneteket, hanem kegyesen felvilágosítalak titeket arról, miért is gondolom ezt. 

Sziasztok! El sem tudom mondani, hogy mennyire össze vagyok zavarodva. Az idő telik, méghozzá egyre jobban. Valamikor, magam sem tudom pontosan, mikor, de felgyorsultak körülöt tem az események. Elkezdődött a tavaszi szünet, aztán véget is ért, jött az osztálykirándulás, aztán az évzáró, és hopp, máris beköszöntött a nyár! Minden nyüzsög, rohan, én meg csak tátott szájjal bámulok magam elé, és fel sem fogom, hogy fogy az idő.

Sziasztok! A Wikipédiának, a diákok által kedvelt, megbízható információforrásnak nem minősülő oldalnak köszönhetően már rég tudomásom volt arról, hogy Gatiss és Moffat készítettek egy pilot epizódot, ami... finoman fogalmazva is besült. Ezután tanácsolták nekik, hogy próbálkozzanak hosszabb játékidővel, ugyanis az alap jó, csak a kivitelezés lett rossz. Nemsokára megszületett az első évad első része, A rózsaszín tanulmány másfél órás epizódja. Bizony, én ezt tudtam, arról viszont halvány lila gőzöm sem volt, hogy ez a rész fellelhető az interneten is, de amint tudomásomra jutott ez a tény, azonnal keresgélni kezdtem, és meg is találtam azt a sokat emlegetett pilotot. Mivel ismertek és szerettek , gondolom nem lep meg titeket, hogy erről egy bejegyzést hozok nektek. Tehát következzék az Unaired Pilot kritikája (amelyet  itt  nézhettek meg angolul) : 

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sziasztok! Ezúttal egy rendhagyó bejegyzéssel érkeztem. Bár terveztem, hogy néhány írásomat majd közzéteszem a blogon, erre egyelőre nem került sor. Ennek az oka valószínűleg az, hogy nem szokásom elbeszéléseket, novellákat írni, verseket meg pláne, jobban szeretem az összefüggő történeteket  (mindig ilyeneken dolgozom, de addig nem szeretném megmutatni a nagy nyilvánosságnak, amíg nincs kész, nincs átírva, rendesen átdolgozva, mert múltkor is belesültem. Ha érdekel valakit a leégésem:  Enigma ) , így nincs is mit közölnöm veletek. Ezt viszont muszáj volt megírnom, ugyanis ez eredetileg egy iskolai fogalmazás. Egy álmunkat kellett leírnunk, egy fura, különös álmot, amit nem nagyon tud az ember hová tenni. Nekem pedig akkor még friss volt az élmény, amit az alábbi okozott, így hát papírra vetettem. (Egy kicsit kiszíneztem, de a lényeg ugyanaz. Volt majális, tömeg, vattacukor, fiú, ölelés, a részletek viszont drámaibbak lettek.) Szerintem egészen jól sikerült, bár nem va...

Sziasztok! Ez egy rövidebb bejegyzés lesz, még a lista többi pontjához képest is. Tulajdonképpen nem tudom jobban kifejteni, hogy miért is szeretem ezt az Agymenőkben. (Már azért is büszke vagyok magamra, amiért a többit ilyen értelmesen össze tudtam szedni)

Sziasztok! Tudom, hogy rettentően unjátok, hogy folyton nyavalygok meg panaszkodok, de szinte legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy kiadjam magamból azokat a teljesen érdektelen információkat, amelyek a fejemben összegyűltek, és tekintve, hogy élő környezetemben vajmi kevés olyan türelmes emberi lény tartózkodik, aki elviselné ezt, kénytelen vagyok rátok zúdítani. Kérhetnék ezért elnézést, de a helyetekben én tuti a családomat meg a barátaimat hibáztatnám, amiért ilyen alacsony az ingerküszöbük.

94.    Sheldon részegen Sheldon ilyenkor még viccesebben viselkedik, mint szokott. Nem bírja a piát, és általában hányással végződik az este. A legjobb az, hogy Sheldon még részegen is bonyolultabb szöveget mond, mint Penny, és legalább hatszor lekörözi a szőkét ész terén. A gátlásai pedig feloldódnak, mint az a 35. pontban is látszik. (Várjátok?) 

Sziasztok! Hol volt, hol nem volt egyszer egy kezdő, ám félén bloggerina, aki csak távolról szemlélte az interneten szövődő kapcsolatokat és az egyre inkább vonzó közösség kialakulását. Vágyakozva leste a vidám kommenteket és lájkokat, az interjúkat és a kritikát, egészen addig, amíg meg nem látott egy posztot, egy ajánlatot, amelyre nem lehetett nemet mondani. 

Sziasztok! Lassan, de biztosan haladunk az Agymenők listával, már a 95. pontnál járunk! (Ez nagy eredménynek tűnik, kár, hogy visszafelé megyünk, így tulajdonképpen ez még csak az ötödik része ennek a bejegyzés-sorozatnak.) 

Sziasztok! Elérkeztünk a második héthez is. Ugye milyen szuper? (Ne tagadjátok, lelki szemeim előtt látom a lelkesedéstől kipirult arcotokat, ahogyan alig várjátok, hogy kiderüljön, milyen agyament szót sikerült már megint kitalálnom. Gondolatolvasó volnék?) 

Sziasztok! Igaz, nem látjátok, de el tudjátok képzelni, hogy mennyire szégyellem magam. Nem, nem azért, mert megint később hoztam a hó végi bejegyzést (na jó, egy kicsit azért is) . Inkább azért, mert ebben a hónapban egyszerűen... képtelen voltam olvasni. Minden bizonnyal valami komoly trauma érhetett, mert egyszerűen nem bírtam a fenekemen maradni és olvasni. Ilyen talán még sosem fordult elő velem...  Nem gyűjtenék kifogásokat (de azt teszem) , ebben a hónapban rengeteg elintéznivalóm volt. Annak ellenére, hogy mostanában belelendültem a könyvvásárlásba, valahogy nem sikerült utolérnem magam magával az olvasással. Sokszor voltam közösségi szolgálaton, és a suli is rendesen megszívatott. Az utolsó előtti héten mindennap témazárókat írunk, meg egy matek kisérettségit, szóval ki sem látszom a tanulnivalók mögül. Gyenge kifogás, de igaz.  Így történhetett meg az a szörnyűség is, hogy mindössze három könyvön rágtam át magam májusban.

Sziasztok! A múltkori baglyos bejegyzésem után, most a koalák ihlettek meg. A koala szintén a kedvenc állataim közé tartozik, de igazán csak az Agymenők óta szeretem. Azóta már van plüssállatom, hűtőmágnesem, minifigurám... Pandából bezzeg már egy egész múzeumot összehozhattam volna. (Ha engem kérdeztek, a pandákat messze túlértékelik. Jó, hogy figyelmet kapnak, hiszen védettek, kevés van belőlük, meg egyébként is aranyosak, de szerintem nem érdemelnek meg ekkora népszerűséget.)